Neeeem, nem a levelesládája, hanem születése. És most nem a szülészetek 60 évvel ezelőtti helyzetéről lesz szó. 🙂
“Hogyan készült” rovatunkban bele lehet kukkantani a hagyományos Miska kancsók készítésébe, legalábbis abba, ahogy én csinálom.
Gyorstalpalónk első és legfontosabb lépése, tisztázni, mi is az a miskakancsó, miska, vagy mihók. Ha nincs kéznél véletlenül a Magyar Néprajzi Lexikon, akkor segítek, idézek belőle:
“ólommázas cserépkancsó. Emberfejű, süveges borosedény. A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van. Jellegzetes dísze a hasán levő domborműves kígyó és a szintén domborműves sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van. – Ez az edényforma a közép-tiszai és az alföldi műhelyek specialitása volt. A legkorábbi ismert miskakancsó 1828-ból datált, de a készítés helye még nincs feltüntetve rajta. 1833-ból azonban már olyan tárgyunk van, amelyen a dátum mellett a készítési hely is feltüntetett: készült „Mező Csáth városában”. A legtöbb miskakancsó a 19. sz. 40-es, 50-es éveiben készült. A formára és a díszítményre egyaránt vonatkozik Domanovszky György megállapítása, amely szerint: „a legdíszesebbek és egyben a legmagasabb művészi nívójúak esnek a legkorábbi időszakra”. Ezek majdnem kivétel nélkül 19. sz. eleji katonát ábrázolnak csákóval a fején, öltözetén pedig gazdag sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó. A testen előfordul még karcolt, geometrikus díszítmény és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. A díszítmények elrendezése minden darabon más és más. Legművészibbek a neves csáti mesternek, Rajczy Mihálynak a munkái. A magyar fazekasközpontok közül Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron készítettek miskakancsót, ill. elvétve Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. A legtöbbet és legnevezetesebbeket azonban Mezőcsáton, ugyanis a többi központban együttvéve nem készült annyi, mint itt. – Irod. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia (Bp., 1953); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968).”
Mivel nem vagyok népművész, vagy a klasszikus népi fazekasság művelője, inkább a kézműves kerámiaedények mai mindennapjainkba való beillesztése foglalkoztat, ezért az én miskáim is kicsit mások, mint az eredetiek. Ránézésre inkább békés juhászbácsi formájú kancsó, mintsem katona, díszítése, színvilága egyszerűsített, hogy esetlegesen a modernebb lakberendezéssel is kompatibilis legyen.
És akkor lássuk, hogyan is születik egy ilyen Miska-kancsó:
1. Korongozunk egy “kétpocakú” kancsó formát. Ez annyit takar, hogy a fal felhúzása közben viszonylag sok agyagot, vastagabb falat húzunk a felső perem felé, mert az alsó pocak a hasa/teste lesz, utána viszont még egy pocakot kell kigömbölyíteni a fejnek. A kalapja elején kialakított “csőrt” még frissen, a korong leállítása után előlről két ujjal benyomva formázzuk meg.
Sokkal érthetőbb lenne ez egy képen vagy videón magyarázva, de persze ilyenkor pont nincs kéznél senki, fotózással megbízott porontyaim elrohantak macskát és/vagy bogarat/lepkét/hernyót tanulmányozni…..
2. Na szóval hagytuk kicsit száradni a korongolt kancsóalapot, majd amikor bőrkemény lett (ujjal nem, csak körömmel nyomható be) fület tapasztunk rá, orrot és bajuszt illesztünk a képére. A subája szegélyét is ilyenkor ragasztom fel, minden egyes bemélyedést kézzel nyomkodva bele.
3. Ezután fehér öntőfölddel(engob) lefestem a subát, majd ha kicsit szikkadt, visszavésem rá a suba mintáját:
4. Ezután ha megszáradtak, mehetnek a kemencébe. Szép vörösre égnek, na erről megint lemaradt a kép….tulajdonképpen ugyanolyanok, mint a fenti képen, csak terrakotta színben. Első égetés után még mindig nagyon szemtelenek. Ugyanis még vár rájuk a szem és a haj felfestése, valamint a kalapjuk is szép barna festést kap. Színtelen átlátszó mázat kapnak.
5. Újra irány a kemence, és amikor kijönnek, mind különböző arckifejezéssel néznek a világra, így ni:
Ugye, hogy nincs két egyforma? Az az érdekes, hogy amikor festem a szemüket, még abban a pillanatban sem tudatosan befolyásolom a tekintetüket. Szinte maguktól lesznek morcosak, vagy éppen vidámak…..érdekes, lehet, hogy onnantól kezdve van lelkük…:)
Nos, nem állítom, hogy ezek után pikk-pakk minden kedves olvasóm rohan miskát készíteni otthon, de talán érdekes kicsit belepillantani a munkafolyamatba. Nekem már rutin, és sokszor nem is esik le, hogy másnak egyáltalán nem egyértelmű, hogy épül fel egy ilyen kancsó: minden mozzanata szabad kézzel. Többen állították már, hogy szerintük ez egy öntött figura, remélem most sikerült eloszlatnom minden kételyt. 🙂
KeraMici 