Sárkányok anyja…

07 ápr 2020 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: fantasy, Kategorizálatlan, műhely, sárkányos, sárkánytojások Címkék:, ,

Tulajdonképpen semmi közöm a Trónok Harcához, és mégis…..

A sárkányrajongásom valahogy az alapoktól megvolt bennem, a kb. ötszáz éves, megviselt mesekönyvem elején lévő rajzról a mai napig fel tudom idézni a sárkányt, ellenben a szépséges hercegnőt abszolút nem, pedig hát ő volt a lényeg, de nálam a sárkány ellopta a showt. 🙂

Amúgy azokban a klasszikus mesékben állandóan szegény sárkányt állították be rosszfiúnak, úgyhogy kénytelen voltam pár évtizedet átvészelni így, magamban helytelenítve a dolgot, amíg végre felfedeztem a fantasy irodalmat és vizuális művészetet. No itt már végre rehabilitálták e nemes lényeket, nem azt mondom, hogy az összes jófiú lett, de kiléphettek az abszolút gonosz kategóriából.

Boris Vallejo:Dragon

 

Szóval regények, művészeti albumok, videojátékok, filmek és sorozatok születtek azóta sárkányos témában, és aztán egyszer csak engem is pofon csapott az ihlet egy kevésbé dolgos januári reggelen… (de lehet hogy hideg márciusi volt..) Azt hiszem akkor pattant ki a szikra, amikor az Eragon valamelyik kötetét olvastam, és azon agyaltam, vajon Zafira sárkány színe kékes türkiz, türkizes kék, vagy zöldeskék, vagy éppen kékeszöld lehet, komolyan napokig állandóan eszembe jutott…..És akkor kaptam egy metálfényű türkiz akrilfestéket tök véletlenül, és ott abban a pillanatban fejben megvolt az első kerámia sárkánytojásom.

Persze egy tojás nem tojás, nyilván ha ennyi lett volna, akkor most ez az írás sem állna itt, tehát igen, azóta sok-sok variációban készítettem sárkánytojást és egyéb sárkányos, illetve fantasy témájú kerámiákat. Ééééés: nem láttam a Trónok Harcát….egy részt sem a sorozatból……Hát igen.., ez van. Mielőtt virtuális megkövezés érne, elkezdtem olvasni a könyveket, de nem annyira nekem íródott azt hiszem, én inkább vagyok az a Gyűrűk Ura rajongó típus,na……Ennek ellenére azért a sárkányos vonallal nagyjából tisztában vagyok, tulajdonképpen amiatt vettem kezembe anno a könyvet, de nem gondoltam, hogy meg kellene alkotnom Daenerys tojásainak kerámia változatát. 🙂

Egyéb tojások azért készültek, de inkább saját kútfőből, ezek tényleg nem olyanok, mint a pöttyös bögrék, hogy nekiül az ember, és akkor korongol tizenötöt. Ha jön az ihlet, lesz sárkány, ha nem akkor nem…vagy majd később.

Aztán egyszer csak megkerestek a budapesti Könyvbár étteremből, ahol minden hónapban egy adott könyv alapján állítják össze a menüt. Erről itt olvashattok bővebben: https://konyvbar.hu/konyveink/

Természetesen a Trónok Harca volt épp a szóban forgó menü témája, így mégis megtalált Daenerys a sárkányaival. 🙂

Ide a szokásosnál jóval nagyobb, nyitható tojások készültek, mert ebben szervírozták a főételt, és több darab is kellett belőle. Nem volt egyszerű feladat sem a méret, sem az aprólékos pikkelyezés, sem a színezés miatt. Mire elkészültem velük, annyira a szívemhez nőttek, hogy egy icipicit nehéz is volt átadni őket. Ezek után azt hiszem nem kérdéses, ki is valójában a Sárkányok Anyja…… 😉

 

Részletek a készletekről :)

23 Már 2020 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: gyerekeknek, Kategorizálatlan, kerámia étkészletek, kerámiákról, tányérkészletek Címkék:, ,

Ideje rendet rakni a gyerek étkészletek ügyében. 🙂 Már régóta terveztem egy kicsit értekezni e témában, hát most lett erre is idő, mint oly sok más halasztgatott dologra. Egyrészt fontos tudni, mi is az amit vásárolunk, az esztétikai élményen túl mégis mi van mögötte; másrészt egy kis hasznos olvasnivalóval járulhatok hozzá ehhez az otthonmaradós időszakhoz.

Azért tartom fontosnak az ismeretterjesztést, mert ahogy korábban is szoktam emlegetni, a kerámia igen sokrétű mind az alapanyagokat, mind a technikákat illetően. Nem kezdek azért kiterjedt szakmai és anyagismeret órába a virágcseréptől a téglán keresztül a kínai porcelánig, inkább érthető képet szeretnék nyújtani arról, miből készülhet étkészlet.

Készlet vörösre égő fazekasagyagból

Ez itt a fenti képen egy korongozással készült szett, vörösre égő fazekasagyagból készítettem, a máza átlátszó, tehát magát a cserép színét látjuk. Ha ugyanezt a vörös agyagot színes mázzal mázazzuk, akkor a cserép eredeti színe az alján a letörölt peremen látszik csak, illetve világos színeknél átsejlik az éleken:

Vörösre égő agyag világos mázzal

Ezt a kombinációt kihasználva rusztikus, vidékies stílusú edényeket készíthetünk, sőt a fehér máz alól átsejlő élekkel egyes mintákat is szépen ki tudunk emelni, mint pl. a csipke vagy levél lenyomat, domború logók, rátétes minták. Igazából ízlés dolga, hogy valaki ezt szereti jobban, vagy inkább a homogénebb, egységesebb felületet kedveli. Ez utóbbi esetben, amennyiben fontos hogy ne legyen a világos edényen sötétebb rész, még az alján a peremen sem, akkor inkább fehérre égő agyagot használok, mint itt:

Korongolt szett fehérre égő agyagból

Ennél a készletnél az agyag törtfehérre ég, a máz átlátszó, tehát itt is a cserép valós színe az alapszín. Ha erre mázazunk színes mázzal, akkor a világos színek homogénebbek lesznek.

Mindegyik fenti verzió agyagból készül, tehát alacsony tűzön ég, ellentétben a porcelánnal, ami hófehér, és magasabb tűzön égetik. Porcelánt én nem készítek, a porcelánmassza sajátosságai miatt kézi korongolásra nem annyira ideális, így a kereskedelemben vagy gyári szetteket tudunk venni, vagy kézművesek által gyári porcelán alapra kézzel festett egyedi mintás készleteket. Na most maga a porcelán tömörebbre ég az agyagnál, az agyag szerkezete porózusabb, ezért nyilván a porcelán kicsit kevésbé sérülékeny, de ha leesik, mindegyik ugyanolyan kirakós lesz. 🙂 Nem is foglalnék állást olyan szempontból, hogy melyik a jobb, mert egyszerűen mások, van aki az egyiket kedveli jobban, van aki a másikat, mindegyik fajtából lehet szépet, igényeset találni.

Fazekasként ezért a saját szakterületemen próbálom fejleszteni a készleteket, mert ahogy kutyából szalonna nem lesz, úgy agyagból sem porcelán, viszont vannak lehetőségek, amikkel egyre jobb minőséget érhetünk el. Tágabb családi körünk szerencsére folyamatos tesztelésnek tudja alávetni a bögréket, tányérkákat és müzlis tálkákat, így az alábbi területeken sikerült javítanunk:

-a második (a mázas) égetés hőfokát kicsit megemelve viszonylag tömörebbre sikerül égetni mind a vörös, mind a fehér masszát, így kicsit masszívabb az edény

-rendszeresítettem a törtfehérre égő kőcserép masszát, ami nevéből adódóan szintén keményebbre ég (ebből már nem csak gyerek étkészletek, hanem cicás bögre, csuprok, kancsók és kuglófsütők is készülnek)

-mindkét alapszínű edényeket máz alatt festem (1. réteg a minta, 2. rétegként átlátszóra égő mázba van bemártva) így a mázzal egy hőfokon ég be a minta, tulajdonképpen összeolvadnak, ezért a minta soha nem kopik!

-a világos színes mázakat a fehér szetteken alkalmazva létre tudok hozni homogén felületet is, de a rusztikus, vidéki stílust kedvelőknek elérhető a vörös agyagos verzió is, mindkét esetben máz felett díszítem, és ugyanúgy a mázba égetem, olvasztom a mintát, ami abszolút lekoptathatatlan 🙂

Világos színes alapszínű szett

Természetesen az összes alapanyag abszolút károsanyag-mentes, néha meg is mosolyognak, hogy még a virágtartót is étkezési célra alkalmas mázzal mázazom (a cica-kutya tálakat meg naná) de hát fő az egészség. 🙂 Bármelyik változatról legyen is szó, a minőségi követelményeken túl a lényeg mindig ugyanaz: jól essen belőle az étel, és legyen kellemes, vidám az étkezés lehetőleg a legválogatósabb legkisebbnek is. 😉

Nerikomi kicsiben..

12 nov 2019 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: balatoni kerámia, Kategorizálatlan, különleges, kerámiákról, kollekciók Címkék:, , ,

..avagy óvatos ismerkedés egy különleges technikával. Vigyázat, tudományos-fantasztikus ismeretanyag következik. 🙂

A nerikomi a japán elnevezése annak a kerámiakészítési módszernek, amit már az ősi Egyiptomban és Kínában is használtak, és ami aztán a rómaiak közvetítésével nyugatra is eljutott. Hívják még “agateware”-nek is az achát ásvány mintázatára utalva, vagy úgy is hivatkoznak rá, hogy “marble technique”, azaz márványos technika. Mindegy melyik nevén hívjuk, mindegyik teljesen találó, ugyanis ennek a módszernek az a lényege, hogy színezett agyagból préselnek lapokat, azokat egymásra helyezik, szeleteket vágnak belőle, amiket aztán újra ízlés szerint lehet rétegezni, nyújtani, más szögből vágni, stb…A végeredmény egy több színből álló rétegelt felület, ami lehet szabályos, ha egy jól átgondolt terv szerint rétegelünk, de lehet véletlenszerű is, akár a márvány vagy az achát erezete. Ugye hogy nem tudjátok elképzelni? 🙂 Most rakhatnék ide egy videót a youtube-ról, meg tulajdonképpen a fenti kulcsszavakra bárki megtalálhatja, de az túl egyszerű lenne, és amúgy sem hagyott nyugodni a dolog, hát kipróbáltam teljesen saját kezűleg és személyesen. Szóval most megmutatom hogyan született meg az első KeraMici-nerikomi:

Ezen a sikeres projekten felbuzdulva következő alkalommal már kicsit bátrabban legóztam a rétegekkel, született pár szabályos, márványos és valami köztes állapotot produkáló szappantartó. 🙂

Összességében elégedett vagyok első nerikomi kalandjaim eredményeivel, de azt hozzá kell tennem, hogy ez a valódi profi és művészi szintű nerikominak csak a szélét karcolgatja. Viszont így is egy üde színfolt, látványos érdekesség két macskásbögrefestés között. 🙂 A képeken látható szappantartók már a kísérleteket követő “éles bevetés” eredményei, és meg is vásárolhatók a Meskán a KeraMici boltban itt: Nerikomi kerámia szappantartók-Meska

 

Ha tetszett, csapjatok le az elérhető darabokra, mert belátható időn belül nem fogok újra nerikomit játszani, örülök hogy visszanyerte eredeti színét a tenyerem. 😀

Nézzetek be hozzám!

13 máj 2019 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: balatoni kerámia, Kategorizálatlan, műhely, műhelyvideó, rókás kerámia Címkék:, ,

Szerintem már sokan vagytok, akik jártatok nálam a műhelyben, de valószínűleg még többen, akik még csak a net jóvoltából jutottatok el hozzám. Legalábbis ha a statisztikát nézem, abban biztos vagyok, hogy 1000 embert nem láttam vendégül személyesen, arra tuti emlékeznék ha ekkora forgalom lenne a korongom körül. 😀

Nos, a Kapos TV konkrétan benézett hozzám, igaz ez már tavaly nyáron volt, akkor az adás linkjét frissen meg is osztottam a facebookon, viszont csak most jutottam el odáig, hogy vágjak belőle egy rövidebb verziót. Noha az egész adás érdekes, és külön öröm nekem, hogy ráadásul a Leander Kills interjú került az enyém elé ( ugye hogy a legjobb előzenekar! 😀 ) azt gondoltam, hogy aki műhelylátogatást tenne, az szeretne arra koncentrálni. Így aztán jó munkához idő kell alapon, majdnem egy évvel később, de elkészültem a hat perces bemutatkozó videóval. Ha kedvet kaptatok a valóságban is benézni, sőt akár kipróbálni hogy dolgozik egy fazekas, nem lehetetlen, kereshettek bátran!

 

 

Kemencés kalandok

22 máj 2018 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: alkotó tevékenység, égetés, kemence, műhely Címkék:, ,

Nos, hát úgy érzem ideje összefoglalnom majdnem három hónapos kemenceügyi megpróbáltatásaim történetét. Az úgy volt, hogy húszéves jubileumát ünneplő elektromos kerámiaégető kemencém váratlanul beadta a kulcsot. Tette ezt úgy, hogy különösebb előjelekkel nem fárasztotta magát, gondolta úgyis észreveszem hogy eddig és ne tovább….Oké, hát azért látszott külsőleg, hogy nem mai darab, de nagyon vigyáztam rá, és az utolsó pillanatig tökéletes és szépséges égetéseket produkált.

Az első pánikot követően természetesen megpróbáltuk menteni a megfáradt hőst, különböző életmentő beavatkozásokat terveztünk rajta, de sajnos ez az alkotómunka rovására ment, mert mindamellett, hogy a javítás szervezésével ment el az idő, még égetni sem tudtam. Közben kipróbálhattam egy lehetséges utódot is ugyanebből a típusból, de sajnos nem vált be…Végül több javító mesterrel való konzultációt követően arra jutottam, hogy itt az ideje fejlődésre fordítani a rászánt anyagiakat és energiát. Húsz év azért igen tisztességes szolgálati idő manapság, de ezzel zárjunk le egy korszakot, és induljunk a magasabb hőfokok irányába. 🙂

Így aztán a “várakozás az új kemencére” című fejezet következett, mert azért ez nem úgy megy, mint a zoknibeszerzés sajnos, hogy elmegyek és hazahozok egy kényelmes darabot. 🙂 Szerencsére nagyon kedves és segítőkész ügyintézővel kerültem kapcsolatba, viszonylag rövidebb határidővel stoppolhattam le az ideális jövendőbelit. Azt gondolhatná az ember, hogy ezután jön a hátradőlés és optimista tervezgetés, de neeem…. 😀

Azért addig is sütögettem, de csak ilyet:

Szóval a kemence megérkezett, nagy lendülettel nekiláttam az ismerkedésnek, de azért ebbe az elektromos hálózatnak is volt némi beleszólása, úgyhogy újabb izgalmas (a villanyszerelőnek pedig rendkívül mozgalmas) napok következtek. Végül helyreállt a világ rendje–gondoltam naivan–vadiúj varázsdobozommal szárnyalni fogok, csak beteszem a cuccot, és kiveszem az eddigieknél még sokkal-sokkal szebben….Ééés itt jön a fékcsikorgás effekt, majd az orcára hullás, hogy hát ez pont olyan, mint amikor a Trabantból anno átültem a Nissanba. (gondolom van akinek szintén megvolt, amikor reflexből a kormány környékére nyúltunk váltáskor 😀 ) Más programszabályzó, más rakodási szisztéma (mert ez kerek felültöltős, amaz meg szögletes elöl nyílós volt) más vezérlés, satöbbi…

Meleg az van benne, az biztos:

Végülis nézhetném úgy is, hogy nosztalgiából újraélhettem a tanulóéveimet, amikor próbaégetéssel próbaégetés hátán próbáltam kitapasztalni, melyik máznak mi a tuti kemence-beállítás. Úgyhogy most kísérletezek teljesen elmélyülve a dologban, alakulnak a mázaim, és nemsokára a magasabb hőfokok felé vehetem az irányt.

A végére egy “ilyen volt-ilyen lett” fotót tudok prezentálni : (felhívom a figyelmet, hogy a háttérben a dédmamámtól örökölt fehér faládikó azért örök 😉 )

Körforgás

13 ápr 2018 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: agyagozás, újrahasznosítás, műhely Címkék:, , ,

Most egy olyan témáról szeretnék mesélni, ami nekem tök természetes dolog, de egy spontán beszélgetésben elhangzott véletlen mondat kapcsán esett le, hogy ez csak nekem evidens. (meg maximum a szakmában dolgozó kollégáknak) Szóval most laikusoknak szeretnék bepillantást engedni a színfalak mögé, avagy mi történik az agyaggal, meg azzal rettenetes sáros cuccal, ami munka után a korongon (és néha körülötte, a közelben tartózkodókon és az ott lábatlankodó kutyán) köt ki. Nos, élőlények és textiláruk esetében a mosás még mindig a klasszikus megoldás, de amúgy az agyag meg nem kosz, hanem jó kis agyag és kész, de ezt az elvet lehet hogy csak fazekasok vallják. 😀

Tehát képregény következik az agyag útjáról a munka kezdetétől az újjászületésig:

Tulajdonképpen végtelen a folyamat, igazából olyan agyag, ami a szemétben végzi, nincs is. Maximum olyan eset volt, hogy túl sokat hagytam összegyűlni, és nem bírtam az újrafeldolgozást, viszont akkor odaajándékoztam az egészet egy vályogépítészettel foglalkozó társaságnak, akik nagyon örültek neki.

Amit újrafeldolgozok, az is hibátlan minőségű, lehet vele korongolni, szobrászkodni, akármit, sokszor nem is látszik kívülről hogy bármiben különbözne a boltitól. Rendelésekhez és új árukhoz mégsem ezt használom, de csupán azért, mert ezekben a vödrökben több fajta agyag keveredik össze, mindegyiknek mások az eredeti tulajdonságai (pl. samottos a sütőedényhez kell, kis zsugorodású a tányérokhoz, fehér megint máshoz, ésatöbbi) így megvan, hogy melyik munkákhoz melyik fajtából dolgozom. Nagyon kiváló viszont kézműves foglalkozásokhoz, mert begyúrásnál puhább és keményebb állagú hengereket is tudok előállítani, így pl. gyerekek, felnőttek igényeihez is lehet igazodni, és költséghatékonyabb is egy-egy foglalkozás, nem kell izgulni, mennyi agyagot “maszatolnak szét” a lurkók (és szüleik 🙂 )

A szabálytalanság szabályai (és az első videó)

04 Már 2018 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: alkotó tevékenység, Kategorizálatlan, műhely, műhelyvideó Címkék:, ,

Azaz minden szubjektív ha művészetről, illetve kézműves alkotásról van szó. Alapesetben is maximalista vagyok, így már anno kezdőként is szigorú voltam magamhoz, nagyon utáltam, ha egy-egy darab nem úgy sikerült ahogy elképzeltem, hiába mondták, hogy ez a kézi munka szépsége. Mert attól, hogy szabad kézzel készült, még nem muszáj okvetlenül görbének lennie, vagy pontatlannak, vagy ilyesmi….Na és itt jön a szubjektivitás: van aki keresi a kezem lenyomatát a bögrén, van aki azt dicséri meg, hogy milyen szép hibátlan. Elég nehéz megtalálni az egyensúlyt, van hogy megáll a kezem egy pillanatra, hogy korrigáljam-e azt a hangyaszempilla méretű egyenetlenséget, vagy kell az oda. Hát nem egyszerű eldönteni… 🙂 Végülis megegyeztem magammal az évek során, és ami nekem nem üti meg a mércét, az megy a “cserép turkáló” feliratú dobozomba, és abból kedvezményesen lehet mazsolázni a nyári vásárokban, így aztán mindenki jól jár. (és sokszor csak én látom a hibát az adott darabon, hiába magyarázom 🙂 )

Ebből a -számomra természetes-szelekcióból aztán adódott néhány fura szituáció: kézműves vásáron jól megdorgált egy néni, hogy miért árulok sorozatgyártott bögréket, ejnye! Ááá, pedig olyan büszke voltam magamra, hogy az a kollekció olyan szép egyformára sikerült…..és tessék. 🙂 A másik döbbenet akkor ért, amikor a szomszéd standnál áruló bácsi hosszas szemlélődés után közölte, hogy nagyon ügyes vagyok, csak azt az öntött Miska kancsót nem kellene kihoznom….(ez nagyon aranyos volt, mert nem is tudok önteni, soha nem próbáltam 🙂 ) Szóval már egy ideje érlelődött bennem a műhelyvideó készítése, csak egyedül olyan macerás megoldani, főleg ha az ember benne van az alkotásban. Végül megszületett, de pont nem cicás témában, egyrészt mert a miskás eset felejthetetlen volt, másrészt tényleg a Miska annyira sokrétű és munkaigényes, hogy érdekes lehet 8 percbe tömöríteni majdnem két hét munkáját. Íme az öntőformamentes bizonyító erejű videó:

Hőkezelési horror…

11 nov 2017 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: alkotó tevékenység, fantasy, különleges, kerámiákról, majdnem szobrászat, műhely, sárkányos Címkék:, , ,

…avagy a törpök élete nem csak játék és mese, ezt már tudjuk egy ideje, na de a fazekasoké sem mindig fenékig tejszínhab. A fizika, kémia, és a magas hőmérsékleten történő égetés tud olyan eseteket produkálni, amire a leggondosabb munka ellenére sem számítunk. No de a szakma elismert művelői is megállapították már bölcsen, hogy ez a szép ebben a munkában. 🙂 Való igaz, a jó pár száradás közben vagy kemencében elrepedt tányér és  mázkísérletezési fiaskó mellett azért köszönhetünk érdekes mintákat például véletlenül megfolyt, vagy repedezettre sikerült égetésnek. Amikor azt mondtam kemencenyitásnál, hogy úúúbakker ezt nem ilyenre akartam…jééé, de jól néééz ki!! 😀 /na ezeket nehéz amúgy megismételni, mint például amikor túl vastagon mázaztam egy edényt két különböző színre-belül sötét, kívül világos türkizre-és a két máz határán megfolyt és valami iszonyat jól kinéző, márványos-dunakavicsos felületet adott….anyukám le is csapott rá, és ilyet azóta sem sikerült reprodukálnom, szóval nagy kincs birtokosa 😀 /

A lényeg, hogy azért minden ilyesmiből tanulhatunk, és fejlődhetünk. A másik aranyos dolog pedig, hogy minden szubjektív, mint általában a művészetben: előfordult, hogy egy német vásárló hölgynek mentegetőztem, hogy ne a műhely sarkában álló faládából válogasson, mert oda a hibásakat gyűjtöm. A hölgy erre csak mosolygott, és azt mondta, a hibák a legszebbek, és különben is mit jelent hogy “hiba”? …szerinte az “különleges”.

Azért vannak olyan esetek is,  amikor a hiba valóban túlmegy a különlegesség határán, és tényleg selejteződésről beszélünk, és ez az a hőkezelési horror, amire a cím is mutat: elsülhet egy égetés szó szerint is rosszul, íme:

Itt valószínűleg egy kis nedvesség maradt az egyik darabban, esetleg apró légbuborék, ami miatt eldurrant, és magával rántotta a többit is…vagy a gyertyatartókra applikált sárkányok közt hatalmi harc bontakozott ki, és okvetlenül a kemencében kellett elintézniük. A piszkok. (egyet azért megmentettünk házisárkánynak, csak az aljából hiányzik, jó lesz a kertbe hernyóijesztgetőnek 😛 )

Csakazértis a pozitív oldalát tekintve az esetnek, felfoghatjuk úgy is, hogy mivel újra meg kellett csinálnom a gyertyatartókat, gyakorlat teszi a mestert alapon az újak még jobbak is lettek egy kicsit:

 

Egy kis háztartástan…

20 Már 2017 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: Kategorizálatlan, kerámiákról Címkék:,

…avagy a kerámiák hétköznapjai. 🙂

Azért gondoltam, hogy írok egy ilyen bejegyzést is, mert van olyan vásárlói visszajelzés, hogy “olyan szép, hogy nem is merem használni”. Persze örülök, ha nagy becsben tartják egy-egy darabomat, de eredetileg használati tárgyaknak készültek, szóval igazán nem számít műtárgy-rongálásnak, ha eredeti funkciójukat is igénybe vesszük.

Csináltam hát egy kis képregényt, bemutatandó, mennyire egyszerű is például a kerámiák tisztítása. Amolyan igazi öko-anyu módszerrel, mert minek használjunk mindenféle drága és kézbőrlemaró cuccot, ha kíméletesen–és nem utolsósorban JÓVAL hatékonyabban–megoldhatjuk bio módszerrel is. Ha anno odafigyeltünk kémia órán, máris nyert ügyünk van, de úgysem figyeltünk, én sem például, így hát bepótolhatjuk a google-lal. Szóval vegyünk egy olyan darabot, amit ha használunk, egy idő után igen ronda tud lenni: a párologtató.

Szép vízkőlerakódásos lesz mindennapos használat esetén, erre a legjobb szer a citromsav. Olcsó, barátságos, nem oldja az embert, csak rohadt savanyú. Szépen reakcióba lép a vízkőben levő kalciummal, és eltünteti nekünk súrolás nélkül. Íme:

És ezzel kész is. A mennyiséget illetően nincs meghatározott arány, én úgy szemre szoktam, de ha a procedúra végén marad egy kis makacsabb lerakódás, akkor megismételhetjük a műveletet, és legközelebb már tudjuk, hogy picit többet kellett volna… 😀 És lám, az edényem a rossz fotó ellenére is ragyog, nem vesztett a máz újkori csillogásából, szóval ezzel a kis szösszenettel szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy bátran használhatja kerámia edényeit.

A teáskanna születése

01 feb 2017 Hozzászólás

Szerző: KeraMici itt: Kategorizálatlan, kerámiákról, műhely, tutorial Címkék:,

Nem kell megijedni, nem a teázást illető történelmi áttekintés következik. Sokkal inkább képregény. 🙂

Az általában egyértelmű, hogy korongozni forgástesteket lehet. Még az is átlátható laikus számára is, hogy utólag a forgástestre lehet applikálni mindenfélét, például fület, és kész is a kiöntő, bögre, kancsó, korsó, satöbbi. Viszont a teáskanna már egy kicsivel nagyobb varázslat, de most megpróbálom kicsit fellebbenteni a fátylat, hogyan is készül valójában.

Röviden ennyi a lényege, bár természetesen ennél jóval több apróságból tevődik össze a “tökéletes kanna”, illesztések, esztergálások, méretezések és pozicionálások részleteire kell odafigyelni, de talán sikerült egy kis bepillantást nyújtani a dolgok mögé. Ha tetszett, lesz még….

Előző korábbi bejegyzések

%d blogger ezt szereti: