Körforgás

Most egy olyan témáról szeretnék mesélni, ami nekem tök természetes dolog, de egy spontán beszélgetésben elhangzott véletlen mondat kapcsán esett le, hogy ez csak nekem evidens. (meg maximum a szakmában dolgozó kollégáknak) Szóval most laikusoknak szeretnék bepillantást engedni a színfalak mögé, avagy mi történik az agyaggal, meg azzal rettenetes sáros cuccal, ami munka után a korongon (és néha körülötte, a közelben tartózkodókon és az ott lábatlankodó kutyán) köt ki. Nos, élőlények és textiláruk esetében a mosás még mindig a klasszikus megoldás, de amúgy az agyag meg nem kosz, hanem jó kis agyag és kész, de ezt az elvet lehet hogy csak fazekasok vallják. 😀

Tehát képregény következik az agyag útjáról a munka kezdetétől az újjászületésig:

Tulajdonképpen végtelen a folyamat, igazából olyan agyag, ami a szemétben végzi, nincs is. Maximum olyan eset volt, hogy túl sokat hagytam összegyűlni, és nem bírtam az újrafeldolgozást, viszont akkor odaajándékoztam az egészet egy vályogépítészettel foglalkozó társaságnak, akik nagyon örültek neki.

Amit újrafeldolgozok, az is hibátlan minőségű, lehet vele korongolni, szobrászkodni, akármit, sokszor nem is látszik kívülről hogy bármiben különbözne a boltitól. Rendelésekhez és új árukhoz mégsem ezt használom, de csupán azért, mert ezekben a vödrökben több fajta agyag keveredik össze, mindegyiknek mások az eredeti tulajdonságai (pl. samottos a sütőedényhez kell, kis zsugorodású a tányérokhoz, fehér megint máshoz, ésatöbbi) így megvan, hogy melyik munkákhoz melyik fajtából dolgozom. Nagyon kiváló viszont kézműves foglalkozásokhoz, mert begyúrásnál puhább és keményebb állagú hengereket is tudok előállítani, így pl. gyerekek, felnőttek igényeihez is lehet igazodni, és költséghatékonyabb is egy-egy foglalkozás, nem kell izgulni, mennyi agyagot “maszatolnak szét” a lurkók (és szüleik 🙂 )

Reklámok

A szabálytalanság szabályai (és az első videó)

Azaz minden szubjektív ha művészetről, illetve kézműves alkotásról van szó. Alapesetben is maximalista vagyok, így már anno kezdőként is szigorú voltam magamhoz, nagyon utáltam, ha egy-egy darab nem úgy sikerült ahogy elképzeltem, hiába mondták, hogy ez a kézi munka szépsége. Mert attól, hogy szabad kézzel készült, még nem muszáj okvetlenül görbének lennie, vagy pontatlannak, vagy ilyesmi….Na és itt jön a szubjektivitás: van aki keresi a kezem lenyomatát a bögrén, van aki azt dicséri meg, hogy milyen szép hibátlan. Elég nehéz megtalálni az egyensúlyt, van hogy megáll a kezem egy pillanatra, hogy korrigáljam-e azt a hangyaszempilla méretű egyenetlenséget, vagy kell az oda. Hát nem egyszerű eldönteni… 🙂 Végülis megegyeztem magammal az évek során, és ami nekem nem üti meg a mércét, az megy a “cserép turkáló” feliratú dobozomba, és abból kedvezményesen lehet mazsolázni a nyári vásárokban, így aztán mindenki jól jár. (és sokszor csak én látom a hibát az adott darabon, hiába magyarázom 🙂 )

Ebből a -számomra természetes-szelekcióból aztán adódott néhány fura szituáció: kézműves vásáron jól megdorgált egy néni, hogy miért árulok sorozatgyártott bögréket, ejnye! Ááá, pedig olyan büszke voltam magamra, hogy az a kollekció olyan szép egyformára sikerült…..és tessék. 🙂 A másik döbbenet akkor ért, amikor a szomszéd standnál áruló bácsi hosszas szemlélődés után közölte, hogy nagyon ügyes vagyok, csak azt az öntött Miska kancsót nem kellene kihoznom….(ez nagyon aranyos volt, mert nem is tudok önteni, soha nem próbáltam 🙂 ) Szóval már egy ideje érlelődött bennem a műhelyvideó készítése, csak egyedül olyan macerás megoldani, főleg ha az ember benne van az alkotásban. Végül megszületett, de pont nem cicás témában, egyrészt mert a miskás eset felejthetetlen volt, másrészt tényleg a Miska annyira sokrétű és munkaigényes, hogy érdekes lehet 8 percbe tömöríteni majdnem két hét munkáját. Íme az öntőformamentes bizonyító erejű videó:

Hőkezelési horror…

…avagy a törpök élete nem csak játék és mese, ezt már tudjuk egy ideje, na de a fazekasoké sem mindig fenékig tejszínhab. A fizika, kémia, és a magas hőmérsékleten történő égetés tud olyan eseteket produkálni, amire a leggondosabb munka ellenére sem számítunk. No de a szakma elismert művelői is megállapították már bölcsen, hogy ez a szép ebben a munkában. 🙂 Való igaz, a jó pár száradás közben vagy kemencében elrepedt tányér és  mázkísérletezési fiaskó mellett azért köszönhetünk érdekes mintákat például véletlenül megfolyt, vagy repedezettre sikerült égetésnek. Amikor azt mondtam kemencenyitásnál, hogy úúúbakker ezt nem ilyenre akartam…jééé, de jól néééz ki!! 😀 /na ezeket nehéz amúgy megismételni, mint például amikor túl vastagon mázaztam egy edényt két különböző színre-belül sötét, kívül világos türkizre-és a két máz határán megfolyt és valami iszonyat jól kinéző, márványos-dunakavicsos felületet adott….anyukám le is csapott rá, és ilyet azóta sem sikerült reprodukálnom, szóval nagy kincs birtokosa 😀 /

A lényeg, hogy azért minden ilyesmiből tanulhatunk, és fejlődhetünk. A másik aranyos dolog pedig, hogy minden szubjektív, mint általában a művészetben: előfordult, hogy egy német vásárló hölgynek mentegetőztem, hogy ne a műhely sarkában álló faládából válogasson, mert oda a hibásakat gyűjtöm. A hölgy erre csak mosolygott, és azt mondta, a hibák a legszebbek, és különben is mit jelent hogy “hiba”? …szerinte az “különleges”.

Azért vannak olyan esetek is,  amikor a hiba valóban túlmegy a különlegesség határán, és tényleg selejteződésről beszélünk, és ez az a hőkezelési horror, amire a cím is mutat: elsülhet egy égetés szó szerint is rosszul, íme:

Itt valószínűleg egy kis nedvesség maradt az egyik darabban, esetleg apró légbuborék, ami miatt eldurrant, és magával rántotta a többit is…vagy a gyertyatartókra applikált sárkányok közt hatalmi harc bontakozott ki, és okvetlenül a kemencében kellett elintézniük. A piszkok. (egyet azért megmentettünk házisárkánynak, csak az aljából hiányzik, jó lesz a kertbe hernyóijesztgetőnek 😛 )

Csakazértis a pozitív oldalát tekintve az esetnek, felfoghatjuk úgy is, hogy mivel újra meg kellett csinálnom a gyertyatartókat, gyakorlat teszi a mestert alapon az újak még jobbak is lettek egy kicsit:

 

Egy kis háztartástan…

…avagy a kerámiák hétköznapjai. 🙂

Azért gondoltam, hogy írok egy ilyen bejegyzést is, mert van olyan vásárlói visszajelzés, hogy “olyan szép, hogy nem is merem használni”. Persze örülök, ha nagy becsben tartják egy-egy darabomat, de eredetileg használati tárgyaknak készültek, szóval igazán nem számít műtárgy-rongálásnak, ha eredeti funkciójukat is igénybe vesszük.

Csináltam hát egy kis képregényt, bemutatandó, mennyire egyszerű is például a kerámiák tisztítása. Amolyan igazi öko-anyu módszerrel, mert minek használjunk mindenféle drága és kézbőrlemaró cuccot, ha kíméletesen–és nem utolsósorban JÓVAL hatékonyabban–megoldhatjuk bio módszerrel is. Ha anno odafigyeltünk kémia órán, máris nyert ügyünk van, de úgysem figyeltünk, én sem például, így hát bepótolhatjuk a google-lal. Szóval vegyünk egy olyan darabot, amit ha használunk, egy idő után igen ronda tud lenni: a párologtató.

Szép vízkőlerakódásos lesz mindennapos használat esetén, erre a legjobb szer a citromsav. Olcsó, barátságos, nem oldja az embert, csak rohadt savanyú. Szépen reakcióba lép a vízkőben levő kalciummal, és eltünteti nekünk súrolás nélkül. Íme:

És ezzel kész is. A mennyiséget illetően nincs meghatározott arány, én úgy szemre szoktam, de ha a procedúra végén marad egy kis makacsabb lerakódás, akkor megismételhetjük a műveletet, és legközelebb már tudjuk, hogy picit többet kellett volna… 😀 És lám, az edényem a rossz fotó ellenére is ragyog, nem vesztett a máz újkori csillogásából, szóval ezzel a kis szösszenettel szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy bátran használhatja kerámia edényeit.

A teáskanna születése

Nem kell megijedni, nem a teázást illető történelmi áttekintés következik. Sokkal inkább képregény. 🙂

Az általában egyértelmű, hogy korongozni forgástesteket lehet. Még az is átlátható laikus számára is, hogy utólag a forgástestre lehet applikálni mindenfélét, például fület, és kész is a kiöntő, bögre, kancsó, korsó, satöbbi. Viszont a teáskanna már egy kicsivel nagyobb varázslat, de most megpróbálom kicsit fellebbenteni a fátylat, hogyan is készül valójában.

Röviden ennyi a lényege, bár természetesen ennél jóval több apróságból tevődik össze a “tökéletes kanna”, illesztések, esztergálások, méretezések és pozicionálások részleteire kell odafigyelni, de talán sikerült egy kis bepillantást nyújtani a dolgok mögé. Ha tetszett, lesz még….

Fan Art…

…avagy van ami nagyon inspirálóan hat rám, de nem azért engedek az ihletnek, mert okvetlenül ilyen jellegű dolgokat szeretnék árulni, hanem mert annyira jó, hogy maradandóvá kell tennem, vagy legalábbis kell készítenem egy olyan darabot, ami továbbítja az érzést, amit az ötlet forrása adott. Ugye hogy még nem sikerült ennél homályosabb mondatot megfogalmaznom a blog történetében? 🙂

Szóval a lényeg, hogy zenei, rajzfilmes, filmes vagy játékos kedvenceinket kedvem támad néha megörökíteni valamilyen formában, és aztán azok saját darabok lesznek, amik nem kerülnek fel ide a kínálatba. Ezekről hoztam néhány képet:

Igen, a Gyűrűk Ura vonatkozású darabok jó része kimaradt, mert az első korsó és mágnes után olyan visszajelzéseket kaptam, ami alapján úgy döntöttem, bekerülhetnek a rendelhető kerámiák közé. Egyedül ez a Zöld sárkányos design nem szerepel a boltban, mert ennek a címerét nem saját negatívból készítettem, így ez szintén családi darab marad. A többi saját tervezésű, így ezek elérhetők a rendelési felületeimen.

Ha esetleg van akit fellelkesített a lelkes Fan Art gyűjteményem, ne habozzon felkeresni bármilyen egyedi igénnyel, szívesen készítek hasonlót más játék/film/zenekar alapján is. 🙂

Bolt és műhelyfrissítés

Érdemes bekukkantani a *BOLT* menüpont alá, végre újra volt időm frissíteni, feltöltöttem mindent, ami eddig nem került fel a legutóbbi (januári) rendrakás óta, illetve azok is, amikről már írtam bejegyzést, de még nem jelentek meg beárazva a “rendelési felületen”.

Apropó rendelés! Továbbra is kíváncsian várom az egyedi ötleteket, böngésszétek át az újdonságokat is, tovább lehet gondolni bármelyik legújabb dizájnomat, legyen az steampunk, galaxis, fantasy, vagy akár egy leghétköznapibb konyhai minta. 😉

Ezzel elárultam, hogy feltöltöttem az új faliórákat, a steampunk kincseimet, a legújabb sárkánytojásokat, sőt van már egy kis ízelítő a Gyűrűk Urából is. (ez utóbbi témával hamarosan jövök még, de ez titok…. 🙂 )

Ha már a megújulásnál tartunk, a műhelyt is kimeszeltem az új DIY trendnek megfelelően (=ami azt jelenti, hogy ha a glettelés nem lesz sima, hívd rusztikusnak, ha foltos akkor shabby chic, ha nincs kedved újramázolni az ablakkeretet, akkor meg vintage :D…..azt hiszem ez az én irányzatom, és szeretem )

Előtte....

Előtte….

...utána

…utána

DSC_0129

Rend van, és tisztaság, lehet jönni nyári foglalkozásra, agyagozásra, vagy csak szimplán műhelylátogatásra!

Áramszünet

Mit lehet tenni, ha egész nap nincs áram? Sőt ha a héten kétszer is előfordul az egész napos áramszünet…? Sok mindent, például kipróbálni olyasmit, amire eddig nem volt idő, vagy egyszerűen sajnált az ember lánya annyit elszöszölni vele, ha egyszer a korongolás haladósabb.

Képekben mutatom:

Igen, az ott a felső sorban Gyűrűk Ura ihletésű dolog lesz, és ezek még csak a részletek, sajnos nem volt annyira hosszú az áramszünet, mint amennyi ötletem született, folytatása következik…… 😉

Egyszerűen kék

Sajnos nem vagyok akkora fotós tehetség, mint szeretnék, pedig fontos lenne jó minőségű fotókat közvetíteni az érdeklődők felé. Azért igyekszem, remélem tudok fejlődni. (vagy egyszerűen le kellene cserélnem a jelenlegi gépemet…) Egyébként tárgyfotózás szempontjából bizonyára vannak könnyebben és nehezebben fotózható dolgok, és nem vagyok biztos abban, hogy a kerámia, főleg ha szép fényes mázas, akkor a könnyebb kategóriába tartozik.

Valahol olyan tanácsot kaptam, hogy akkor szép és jó és egységes a látvány mondjuk a meskán, vagy egyéb kirakatszerű felületen, ha mindig ugyanolyan háttér előtt fotózunk. Hát megpróbáltam és katasztrofális eredményt sikerült elérnem a különböző színű mázaknál. Az még hagyján, hogy eleve a világos nem mutat ugyanolyan jól a világos háttér előtt, mint a sötét (és fordítva) de még képesek is a fényes felületük miatt visszaverni a fényt, vakut, bármit… Szóval mindent megtesznek, hogy a kétségbeesés határára sodorjanak, miután több nap többféle időjárásának összes fényviszonyát kipróbálva kikukázok vagy százhúsz elkészített fotót. És ez még csak egy azaz 1 darab tárgy volt. 🙂 A kedvencem az a világos pasztell színű edényke volt, ami alá direkt egy kellemes vajszínű/vaníliás jellegű papírt vettem háttérnek a fotóboxba (bezony ilyenem is van, saját gyártmány)…na hát ez a cserép valahogy az összes vaku és nem vaku beállításnál képes volt a gyönyörű finom vajszínű hátteremből a leggagyibb gumikacsa-sárga árnyalatot varázsolni. A mai napig nem tudom hogyan….De hát, mint említettem az elején, nem vagyok egy nagy fotós. 🙂

Pedig annyira szeretném megmutatni a kedvenc kék mázam, és szerintem a *BOLT*-ba, illetve a korábbi bejegyzések közé töltöttem már fel kék kerámiákat, de ez most még szebb lett, mert kevertem egy kicsit a különböző kék pigmenteket. Hogy visszaadja-e a fotózás, azt nem hiszem, de próbálom több edényen is megmutatni.

Ugye milyen csalóka? Pedig egyformának kellene lennie, de minden képen más.

kék pitesütő kék gulyásos csipke kerámia kerámia falióra

Kézjeggyel ellátva

Van az úgy ugye, hogy szinte automatikusan aláírjuk a művünket, legyen szó képről, versről, dolgozatról, akármiről, amit saját magunk alkottunk. Sokszor kaptam szemrehányást, hogy miért nem szignóztam valamelyik kerámiám…Hát vagy egyszerűen elfelejtettem az alkotás lázában, vagy éppen olyan sérülékeny volt nedves állapotban az a darab, hogy már nem mertem fejtetőre fordítani, és nekiállni vésni az alját. Festésnél meg már kinek van eszében…:)

Na szóval ismét a Betűmix Kft.-t kell dicsérnem, mert az egyik korábbi pecsétemnek elkészítették egy olyan változatát, amelyiken kiemelkedő betűkkel látható az “aláírásom”, így elég csak könnyedén ráillesztenem a nedves agyagra, máris szépen, olvashatóan ott a felirat. Végre nem kell attól félnem, hogy egy erősebb mozdulattal átlyukasztom az edény fenekét, vagy éppen nem látszik meg, vagy összenyomorítottam valamelyik paraméterét a művelet közben. Íme az eredmény, szerintem a sütipecséteknek kifejezetten jól áll:

DSCF9295

Szóval ezer köszi ismét a betűmixelő srácoknak, ha esetleg nektek is van bélyegzős igényetek, náluk jó helyen jártok, itt lehet informálódni: Betűmix Kft.

Előző korábbi bejegyzések

%d blogger ezt kedveli: