Sárkányok anyja…

Tulajdonképpen semmi közöm a Trónok Harcához, és mégis…..

A sárkányrajongásom valahogy az alapoktól megvolt bennem, a kb. ötszáz éves, megviselt mesekönyvem elején lévő rajzról a mai napig fel tudom idézni a sárkányt, ellenben a szépséges hercegnőt abszolút nem, pedig hát ő volt a lényeg, de nálam a sárkány ellopta a showt. 🙂

Amúgy azokban a klasszikus mesékben állandóan szegény sárkányt állították be rosszfiúnak, úgyhogy kénytelen voltam pár évtizedet átvészelni így, magamban helytelenítve a dolgot, amíg végre felfedeztem a fantasy irodalmat és vizuális művészetet. No itt már végre rehabilitálták e nemes lényeket, nem azt mondom, hogy az összes jófiú lett, de kiléphettek az abszolút gonosz kategóriából.

Boris Vallejo:Dragon

 

Szóval regények, művészeti albumok, videojátékok, filmek és sorozatok születtek azóta sárkányos témában, és aztán egyszer csak engem is pofon csapott az ihlet egy kevésbé dolgos januári reggelen… (de lehet hogy hideg márciusi volt..) Azt hiszem akkor pattant ki a szikra, amikor az Eragon valamelyik kötetét olvastam, és azon agyaltam, vajon Zafira sárkány színe kékes türkiz, türkizes kék, vagy zöldeskék, vagy éppen kékeszöld lehet, komolyan napokig állandóan eszembe jutott…..És akkor kaptam egy metálfényű türkiz akrilfestéket tök véletlenül, és ott abban a pillanatban fejben megvolt az első kerámia sárkánytojásom.

Persze egy tojás nem tojás, nyilván ha ennyi lett volna, akkor most ez az írás sem állna itt, tehát igen, azóta sok-sok variációban készítettem sárkánytojást és egyéb sárkányos, illetve fantasy témájú kerámiákat. Ééééés: nem láttam a Trónok Harcát….egy részt sem a sorozatból……Hát igen.., ez van. Mielőtt virtuális megkövezés érne, elkezdtem olvasni a könyveket, de nem annyira nekem íródott azt hiszem, én inkább vagyok az a Gyűrűk Ura rajongó típus,na……Ennek ellenére azért a sárkányos vonallal nagyjából tisztában vagyok, tulajdonképpen amiatt vettem kezembe anno a könyvet, de nem gondoltam, hogy meg kellene alkotnom Daenerys tojásainak kerámia változatát. 🙂

Egyéb tojások azért készültek, de inkább saját kútfőből, ezek tényleg nem olyanok, mint a pöttyös bögrék, hogy nekiül az ember, és akkor korongol tizenötöt. Ha jön az ihlet, lesz sárkány, ha nem akkor nem…vagy majd később.

Aztán egyszer csak megkerestek a budapesti Könyvbár étteremből, ahol minden hónapban egy adott könyv alapján állítják össze a menüt. Erről itt olvashattok bővebben: https://konyvbar.hu/konyveink/

Természetesen a Trónok Harca volt épp a szóban forgó menü témája, így mégis megtalált Daenerys a sárkányaival. 🙂

Ide a szokásosnál jóval nagyobb, nyitható tojások készültek, mert ebben szervírozták a főételt, és több darab is kellett belőle. Nem volt egyszerű feladat sem a méret, sem az aprólékos pikkelyezés, sem a színezés miatt. Mire elkészültem velük, annyira a szívemhez nőttek, hogy egy icipicit nehéz is volt átadni őket. Ezek után azt hiszem nem kérdéses, ki is valójában a Sárkányok Anyja…… 😉

 

Merre tovább?

Nos, az idei évre nagy tervek voltak előirányozva, amiket aztán az időközben kialakult járványügyi helyzet nyilván befolyásol, de ez szerintem most per pillanat mindenkinél így van, kivétel nélkül, akár nagy, akár egész pici tervekről van is szó. Gondoltam mivel eddig sem szórtam két kézzel a bejegyzéseket, majd várok szépen, aztán hírt adok a haladásról. Mondjuk még most sem igazán akarom lelőni a poént, hogy miket tervezgettem, a lényeg az, hogy fejleszteni szeretném a KeraMici műhelyt és szolgáltatásait. De hogy addig se maradjon az oldal olvasnivaló nélkül, végül úgy döntöttem, hogy ha nem is árulom el előre a készülődő fejlesztések mibenlétét, legalább pótolhatok néhány olyan írást, amik korábban elmaradtak időhiány miatt.

Végülis a fazekasság félig-meddig amúgy is home office, csak annak kicsit maszatosabb verziója, az alkotóművészettel meg általában társul némi introvertáltság, úgyhogy ezt  az időszakot felhasználhatjuk a lemaradások pótlására. Na persze csak ha kész a digitális házi feladat….

Egy kis technikai információt még hozzátennék: mivel a tervezett műhelyfejlesztés összetett feladat, eredetileg erre az átmeneti időszakra félretettem a tényleges műhelymunkát, hiszen tervezés, intézkedés, tanulás következett volna néhány hétig. Emiatt a Meska boltom is szabadságoltam, üzenetet küldeni lehet, későbbi időpontra rendelni szintén, csak éppen nem lehet a fent lévő kerámiákat azonnal kosárba tenni és megvásárolni. Ha a kialakult helyzet miatt bármi változás történik, természetesen kiírom, érdemes ezért a facebook oldalam figyelni. Bármi kérdés van, keressetek továbbra is nyugodtan!

Addig is jövök majd olvasnivalóval, kitartást, mindenkinek jó erőt és egészséget!

Nézzetek be hozzám!

Szerintem már sokan vagytok, akik jártatok nálam a műhelyben, de valószínűleg még többen, akik még csak a net jóvoltából jutottatok el hozzám. Legalábbis ha a statisztikát nézem, abban biztos vagyok, hogy 1000 embert nem láttam vendégül személyesen, arra tuti emlékeznék ha ekkora forgalom lenne a korongom körül. 😀

Nos, a Kapos TV konkrétan benézett hozzám, igaz ez már tavaly nyáron volt, akkor az adás linkjét frissen meg is osztottam a facebookon, viszont csak most jutottam el odáig, hogy vágjak belőle egy rövidebb verziót. Noha az egész adás érdekes, és külön öröm nekem, hogy ráadásul a Leander Kills interjú került az enyém elé ( ugye hogy a legjobb előzenekar! 😀 ) azt gondoltam, hogy aki műhelylátogatást tenne, az szeretne arra koncentrálni. Így aztán jó munkához idő kell alapon, majdnem egy évvel később, de elkészültem a hat perces bemutatkozó videóval. Ha kedvet kaptatok a valóságban is benézni, sőt akár kipróbálni hogy dolgozik egy fazekas, nem lehetetlen, kereshettek bátran!

 

 

Kemencés kalandok

Nos, hát úgy érzem ideje összefoglalnom majdnem három hónapos kemenceügyi megpróbáltatásaim történetét. Az úgy volt, hogy húszéves jubileumát ünneplő elektromos kerámiaégető kemencém váratlanul beadta a kulcsot. Tette ezt úgy, hogy különösebb előjelekkel nem fárasztotta magát, gondolta úgyis észreveszem hogy eddig és ne tovább….Oké, hát azért látszott külsőleg, hogy nem mai darab, de nagyon vigyáztam rá, és az utolsó pillanatig tökéletes és szépséges égetéseket produkált.

Az első pánikot követően természetesen megpróbáltuk menteni a megfáradt hőst, különböző életmentő beavatkozásokat terveztünk rajta, de sajnos ez az alkotómunka rovására ment, mert mindamellett, hogy a javítás szervezésével ment el az idő, még égetni sem tudtam. Közben kipróbálhattam egy lehetséges utódot is ugyanebből a típusból, de sajnos nem vált be…Végül több javító mesterrel való konzultációt követően arra jutottam, hogy itt az ideje fejlődésre fordítani a rászánt anyagiakat és energiát. Húsz év azért igen tisztességes szolgálati idő manapság, de ezzel zárjunk le egy korszakot, és induljunk a magasabb hőfokok irányába. 🙂

Így aztán a “várakozás az új kemencére” című fejezet következett, mert azért ez nem úgy megy, mint a zoknibeszerzés sajnos, hogy elmegyek és hazahozok egy kényelmes darabot. 🙂 Szerencsére nagyon kedves és segítőkész ügyintézővel kerültem kapcsolatba, viszonylag rövidebb határidővel stoppolhattam le az ideális jövendőbelit. Azt gondolhatná az ember, hogy ezután jön a hátradőlés és optimista tervezgetés, de neeem…. 😀

Azért addig is sütögettem, de csak ilyet:

Szóval a kemence megérkezett, nagy lendülettel nekiláttam az ismerkedésnek, de azért ebbe az elektromos hálózatnak is volt némi beleszólása, úgyhogy újabb izgalmas (a villanyszerelőnek pedig rendkívül mozgalmas) napok következtek. Végül helyreállt a világ rendje–gondoltam naivan–vadiúj varázsdobozommal szárnyalni fogok, csak beteszem a cuccot, és kiveszem az eddigieknél még sokkal-sokkal szebben….Ééés itt jön a fékcsikorgás effekt, majd az orcára hullás, hogy hát ez pont olyan, mint amikor a Trabantból anno átültem a Nissanba. (gondolom van akinek szintén megvolt, amikor reflexből a kormány környékére nyúltunk váltáskor 😀 ) Más programszabályzó, más rakodási szisztéma (mert ez kerek felültöltős, amaz meg szögletes elöl nyílós volt) más vezérlés, satöbbi…

Meleg az van benne, az biztos:

Végülis nézhetném úgy is, hogy nosztalgiából újraélhettem a tanulóéveimet, amikor próbaégetéssel próbaégetés hátán próbáltam kitapasztalni, melyik máznak mi a tuti kemence-beállítás. Úgyhogy most kísérletezek teljesen elmélyülve a dologban, alakulnak a mázaim, és nemsokára a magasabb hőfokok felé vehetem az irányt.

A végére egy “ilyen volt-ilyen lett” fotót tudok prezentálni : (felhívom a figyelmet, hogy a háttérben a dédmamámtól örökölt fehér faládikó azért örök 😉 )

Még egy kis re(cicc)ling

A múltkori bejegyzéshez valamelyest kapcsolódó témával jövök, ha már úgyis az újrafelhasználásról volt szó. Amúgy is nemrég volt madarak és fák napja, és úgy vagyok vele, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem tegyünk is valamit a természetért.

Nos, azt bemutattam legutóbb, hogy a felhasznált alapanyagokat hogyan lehet újra és újrahasznosítani, de mi a helyzet a csomagolóanyagokkal? Törékeny árut sajnos lehetetlen egyik helyről a másikra teleportálni megfelelő mennyiségű (és minőségű) térkitöltő-, ütéselnyelő-, és csomagolóanyag nélkül, ez nyilvánvaló. Sőt erről már írtam is egy képregényt régebben, itt lehet megnézni, hogyan is néz ki a csomagok összeállítása :

https://kezmuveskeramia.hu/2013/09/25/kicsi-suni-nagy-utazasa-avagy-a-postazas-titkai/

Annak az irományomnak az utolsó bekezdésében említettem meg, hogy kizárólag újrafelhasznált csomagolóanyagokat használunk, és erről elmélkednék egy kicsit bővebben: tulajdonképpen az indított e bejegyzés megírására, hogy láttam egy vérre menő vitát arról, a márkaépítésben mennyire fontos a letisztult arculat (eddig oké) beleértve a csomagolást is. A vita résztvevőinek egyik része szerint ez csakis úgy valósítható meg, ha szép, újonnan vásárolt gyári papírdobozokat veszünk, opcionálisan a saját logónkkal felmatricázzuk-bélyegzőzzük-pecsételjük ilyesmi, és szerintük totálisan ciki és tilos emiatt használt dobozban a termékünket útjára bocsátani, mert ezzel degradáljuk a saját márkánkat.

Nos hát amondó vagyok, hogy a saját márkám én vagyok, én pedig már gyerekkoromban is igen elvetemült természetbúvár és környezetvédő voltam (greenpeace volt a jelem az oviban 😀 ) tehát nekem egyetlen járható út van: az újrahasznosítás a fenntarthatóság jegyében. Szerintem kimondottan fontos, hogy ne termeljünk feleslegesen még több szemetet, és ha új dobozt vásárolnék, óhatatlanul az lenne a sorsa az útja során, hogy valahol kidobják–jobb esetben a szelektívbe. Pedig nagyon sok helyen termelődik alig használt, szinte új kartondoboz, ismerős boltok örülnek, ha megszabadítom őket néhánytól, ezért lelkesen élek is a lehetőséggel. Törékeny áruk, járműalkatrészek dobozai a kedvenceim, profik, strapabíró felépítésűek, tiszták és takarosak, sokszor zavaró minta nélkül, csak az eredeti beszállító matricáit kell eltávolítani róluk. Aztán vannak persze mintásak is, ezeket egyszerű barna háztartási csomagolópapírral vonom be (újrahasznosított, mi más? 🙂 ) hogy mégis csinos minimalista megjelenéssel érkezzenek a célállomásukra. Ja, és persze csak tiszta és ép dobozokat használok, de ezt nem is kell külön hangsúlyoznom gondolom…

A kitöltőanyag általában a dobozokkal együtt kiselejtezett eredeti töltelékanyag, jó kis pukifólia (ööö..nem biztos hogy ez a hivatalos neve…) levegős fólia (alias zacskós semmi…vagy csomagolt léggitárhúr… 😀 ), különböző szivacsok, meg az a cuki pattogatott kukoricaszerű anyag, ami olyan jól tapad statikusan kutyaorra és macskabundára. Ez is mind kuka lenne újszerű állapotban, de megmentjük a csúnya végtől.

Összességében tehát azt gondolom a márkám emiatt nem hogy nem szenved kárt, hanem saját hitelességem igazolom azzal, hogy az újrahasznosításra törekszem a csomagolásban (is) Úgyhogy remélem nem bánjátok, hogy a keramicik nem dizájner szerkóban érkeznek a postával, és egy kicsit talán nektek is jóleső érzés lehet, hogy ezzel ha csak közvetve, de icipicit tehermentesítettük a világot amiben élünk. Lásd a nagy igazságot: “gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”!

Körforgás

Most egy olyan témáról szeretnék mesélni, ami nekem tök természetes dolog, de egy spontán beszélgetésben elhangzott véletlen mondat kapcsán esett le, hogy ez csak nekem evidens. (meg maximum a szakmában dolgozó kollégáknak) Szóval most laikusoknak szeretnék bepillantást engedni a színfalak mögé, avagy mi történik az agyaggal, meg azzal rettenetes sáros cuccal, ami munka után a korongon (és néha körülötte, a közelben tartózkodókon és az ott lábatlankodó kutyán) köt ki. Nos, élőlények és textiláruk esetében a mosás még mindig a klasszikus megoldás, de amúgy az agyag meg nem kosz, hanem jó kis agyag és kész, de ezt az elvet lehet hogy csak fazekasok vallják. 😀

Tehát képregény következik az agyag útjáról a munka kezdetétől az újjászületésig:

Tulajdonképpen végtelen a folyamat, igazából olyan agyag, ami a szemétben végzi, nincs is. Maximum olyan eset volt, hogy túl sokat hagytam összegyűlni, és nem bírtam az újrafeldolgozást, viszont akkor odaajándékoztam az egészet egy vályogépítészettel foglalkozó társaságnak, akik nagyon örültek neki.

Amit újrafeldolgozok, az is hibátlan minőségű, lehet vele korongolni, szobrászkodni, akármit, sokszor nem is látszik kívülről hogy bármiben különbözne a boltitól. Rendelésekhez és új árukhoz mégsem ezt használom, de csupán azért, mert ezekben a vödrökben több fajta agyag keveredik össze, mindegyiknek mások az eredeti tulajdonságai (pl. samottos a sütőedényhez kell, kis zsugorodású a tányérokhoz, fehér megint máshoz, ésatöbbi) így megvan, hogy melyik munkákhoz melyik fajtából dolgozom. Nagyon kiváló viszont kézműves foglalkozásokhoz, mert begyúrásnál puhább és keményebb állagú hengereket is tudok előállítani, így pl. gyerekek, felnőttek igényeihez is lehet igazodni, és költséghatékonyabb is egy-egy foglalkozás, nem kell izgulni, mennyi agyagot “maszatolnak szét” a lurkók (és szüleik 🙂 )

Hallgatok rátok

Azt találtam ki, hogy rámegyek kicsit az előre dolgozásra (azta de szép mondat 🙂 ) Ezt már írtam a múltkor, és a gondolatot tett követte, el is indítottam a facebookon a közvéleménykutatást, ott mégiscsak könnyebb hozzászólni, aktívabb a felület. Tehát kicsit irányíthatjátok a kezemet, bele lehet szólni miből készítsek minél előbb. Aztán amikor elkészülnek, felkerülnek az oldalra, illetve a meska boltba és onnan rögtön vihetők is.

Természetesen nem szoktam a levegőbe beszélni, és az első ötletek beérkezését azonnal tett követte, már száradóban van egy adag erdei tematikájú edényke.

Érdekes, hogy megelőzték a cicásokat, de még a cicák is behozhatják a lemaradást, csak jeleznetek kell, hogy húzzak bele 🙂 ….illetve hozzászólni, hogy melyikből várjátok az új kollekciót. Ezt pedig itt tudjátok megtenni: KeraMici kerámia Facebook oldala

És közben ugye milyen szép kollázsokat sikerült gyártanom? Ez a jó abban, ha az ember a saját webmestere, egyszerre két vonalon is fejlődni kell. 😀 (..oké, a felső képen a rókát orrban elvágtam, de nézzétek el, az volt az első projekt..)

Tervek

Mindig az a tervem, hogy majd többször írok bejegyzést, de annyi minden mást is szeretnék többször csinálni, hogy az egyik dolog állandóan felülírja a másikat, és egyikből sem lesz több. Szóval ez egy állandó terv marad, mármint a gyakoribb bejegyzés írás, és nehéz is írni a tervekről, amíg azok fejben alakulnak….(amikor meg már a gyakorlatban vagyunk megvalósítási szakaszban, akkor már nem terv, hanem eredmény, szóval azt hiszem körbeértem 😀 )

Nna, tehát most nem a termelés, hanem tervezés van nálam a központban, ezért most ezen a ponton például még fogalmam sincs milyen fotót fogok beszúrni az írás végére dekorációs elemként, mert a saját gondolkodós fejem azért annyira nem szeretném…Ez amúgy nem a tavasz egyik mellékhatása, hogy újdonságokra vagyunk éhesek, és kiszabadulva a hosszú téli sötét napokból, hirtelen mindenfélét szeretnénk csinálni? Lehetőleg azonnal.

Kezdjük azzal, ami látszik, van már Instagram fiókom, szépen be is biggyesztettem ide jobbra az oldalsávba. Merthogy ez most már szinte kötelező, halljuk mindenhol, hát jó, legyen, ez úgyis egy fotogén szakma és a képeken az edények meg tudnak magukért beszélni, nem kell mellé sok rizsa. És aztán nini, hát ez tök jó szórakozás, mármint rögtön elfelejtettem, hogy marketingeszközként ajánlott elem, nekem inkább nemzetközi keramikustalálkozó lett belőle. 🙂 Nagyon megszerettem, rengeteg gyönyörű tárgy sok-sok tehetséges alkotótól a világ tényleg szinte összes tájáról. Úgyhogy azt vettem észre, nem is azért lépek be sokszor, hogy posztoljak valamit (mert azt úgy kell és marketing házi feladat) hanem azért mert meg szeretném nézni mit alkotott az a kedves ausztrál vagy éppen japán kolléga. Szóval igen, bekukucskálhatunk egymás műhelyébe. 🙂 Azért nézzetek be ti is, nem mindig épp új dolgot rakok fel, nem akarom a facebookos posztjaim ismételni, inkább amolyan spontán “ami éppen eszembe jut” gyűjtemény.

Azt hiszem az Insta egy utolsót rúgott a fenekembe, segített kimozdulni a komfortzónámból, elindítani ami érlelődik egy ideje, meglépem ami technikailag is időszerűvé vált: fejlesztéseket indítok a műhelyben. Első lépésként új kemence beszerzése van folyamatban, amivel magastűzű mázakat is lehet majd égetni, ezáltal teret engedve a magasabb égetési hőmérsékletekkel egyéb kísérletezéseknek is. Ez nyilván összetett folyamat lesz, nem csak úgy veszünk egy magastűzű mázat és bepötyögjük a műszeren az 1260 fokot, majd másnap kiemeljük a húdeszép edényt….ennél kicsit több meglepifaktort kínál a kerámiaművészet. 😀

Amíg megérkezik az új “varázsdoboz” (igen, az, mert valamit beteszel, és teljesen mást veszel ki: ugyanis a kerámiamázak nyersen egyáltalán nem úgy néznek ki, mint kiégetve…hm, erről érdemes lesz egyszer egy képsorozatot lőni azt hiszem…) addig elő kell állítani némi készletet amin egyáltalán kísérletezni lehet, tehát első feladatom az alanyok korongolása lesz. Úgyhogy most pár hétig csak nyers munka lesz, korongolás és formázás, aztán egy ideig valószínűleg elválaszthatatlanok leszünk a kemencével. 🙂

Azért nem kell aggódni, nem fogok szakítani a keramicis hagyományokkal, cicák és rókák továbbra is minden elképzelhető formában, maximum előfordulhat köztük néhány kissé pszichedelikusabb egyed. (nem ám…na jó, úgysem tudom megállni, szóval de 😀 ) Figyeljétek a facebook oldalt is, szeretném majd összegyűjteni mire van igény, mi pörögjön a korongon.

(na és akkor most mi is legyen a kép ide?….áá, megvan 🙂 )

KELLEMES HÚSVÉTOT!

A szabálytalanság szabályai (és az első videó)

Azaz minden szubjektív ha művészetről, illetve kézműves alkotásról van szó. Alapesetben is maximalista vagyok, így már anno kezdőként is szigorú voltam magamhoz, nagyon utáltam, ha egy-egy darab nem úgy sikerült ahogy elképzeltem, hiába mondták, hogy ez a kézi munka szépsége. Mert attól, hogy szabad kézzel készült, még nem muszáj okvetlenül görbének lennie, vagy pontatlannak, vagy ilyesmi….Na és itt jön a szubjektivitás: van aki keresi a kezem lenyomatát a bögrén, van aki azt dicséri meg, hogy milyen szép hibátlan. Elég nehéz megtalálni az egyensúlyt, van hogy megáll a kezem egy pillanatra, hogy korrigáljam-e azt a hangyaszempilla méretű egyenetlenséget, vagy kell az oda. Hát nem egyszerű eldönteni… 🙂 Végülis megegyeztem magammal az évek során, és ami nekem nem üti meg a mércét, az megy a “cserép turkáló” feliratú dobozomba, és abból kedvezményesen lehet mazsolázni a nyári vásárokban, így aztán mindenki jól jár. (és sokszor csak én látom a hibát az adott darabon, hiába magyarázom 🙂 )

Ebből a -számomra természetes-szelekcióból aztán adódott néhány fura szituáció: kézműves vásáron jól megdorgált egy néni, hogy miért árulok sorozatgyártott bögréket, ejnye! Ááá, pedig olyan büszke voltam magamra, hogy az a kollekció olyan szép egyformára sikerült…..és tessék. 🙂 A másik döbbenet akkor ért, amikor a szomszéd standnál áruló bácsi hosszas szemlélődés után közölte, hogy nagyon ügyes vagyok, csak azt az öntött Miska kancsót nem kellene kihoznom….(ez nagyon aranyos volt, mert nem is tudok önteni, soha nem próbáltam 🙂 ) Szóval már egy ideje érlelődött bennem a műhelyvideó készítése, csak egyedül olyan macerás megoldani, főleg ha az ember benne van az alkotásban. Végül megszületett, de pont nem cicás témában, egyrészt mert a miskás eset felejthetetlen volt, másrészt tényleg a Miska annyira sokrétű és munkaigényes, hogy érdekes lehet 8 percbe tömöríteni majdnem két hét munkáját. Íme az öntőformamentes bizonyító erejű videó:

Oldal átalakítás

Alakulok…apránként, de biztosan. A Meska boltfrissítés kész, kikerült az odamutató WEBSHOP fül is a fejlécre. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag ez használható, mint vásárlási felület, bátran lehet továbbra is emailben vagy telefonon keresni. Ami eddig BOLT elnevezés alatt futott, abból GALÉRIA lesz–folyamatban van az átszerkesztése, kategóriánként lehet továbbra is böngészni, csak kigyomlálásra kerül néhány régi anyag, mely a szakmai fejlődésnek esett áldozatul 🙂 és felkerülnek újak. Haladhatnék gyorsabban is ezekkel persze, de hát az idő enyhe, az ember kikívánkozik a műhelybe, ahol sokkal érdekesebb dolgok is történnek: például a friss munkákkal megrakott kemence égetés utáni nyitása…. 🙂

(ó, és ez lett a 200. bejegyzésem 🙂 )

Előző korábbi bejegyzések

%d blogger ezt szereti: