Körforgás

Most egy olyan témáról szeretnék mesélni, ami nekem tök természetes dolog, de egy spontán beszélgetésben elhangzott véletlen mondat kapcsán esett le, hogy ez csak nekem evidens. (meg maximum a szakmában dolgozó kollégáknak) Szóval most laikusoknak szeretnék bepillantást engedni a színfalak mögé, avagy mi történik az agyaggal, meg azzal rettenetes sáros cuccal, ami munka után a korongon (és néha körülötte, a közelben tartózkodókon és az ott lábatlankodó kutyán) köt ki. Nos, élőlények és textiláruk esetében a mosás még mindig a klasszikus megoldás, de amúgy az agyag meg nem kosz, hanem jó kis agyag és kész, de ezt az elvet lehet hogy csak fazekasok vallják. 😀

Tehát képregény következik az agyag útjáról a munka kezdetétől az újjászületésig:

Tulajdonképpen végtelen a folyamat, igazából olyan agyag, ami a szemétben végzi, nincs is. Maximum olyan eset volt, hogy túl sokat hagytam összegyűlni, és nem bírtam az újrafeldolgozást, viszont akkor odaajándékoztam az egészet egy vályogépítészettel foglalkozó társaságnak, akik nagyon örültek neki.

Amit újrafeldolgozok, az is hibátlan minőségű, lehet vele korongolni, szobrászkodni, akármit, sokszor nem is látszik kívülről hogy bármiben különbözne a boltitól. Rendelésekhez és új árukhoz mégsem ezt használom, de csupán azért, mert ezekben a vödrökben több fajta agyag keveredik össze, mindegyiknek mások az eredeti tulajdonságai (pl. samottos a sütőedényhez kell, kis zsugorodású a tányérokhoz, fehér megint máshoz, ésatöbbi) így megvan, hogy melyik munkákhoz melyik fajtából dolgozom. Nagyon kiváló viszont kézműves foglalkozásokhoz, mert begyúrásnál puhább és keményebb állagú hengereket is tudok előállítani, így pl. gyerekek, felnőttek igényeihez is lehet igazodni, és költséghatékonyabb is egy-egy foglalkozás, nem kell izgulni, mennyi agyagot “maszatolnak szét” a lurkók (és szüleik 🙂 )

Reklámok

Hallgatok rátok

Azt találtam ki, hogy rámegyek kicsit az előre dolgozásra (azta de szép mondat 🙂 ) Ezt már írtam a múltkor, és a gondolatot tett követte, el is indítottam a facebookon a közvéleménykutatást, ott mégiscsak könnyebb hozzászólni, aktívabb a felület. Tehát kicsit irányíthatjátok a kezemet, bele lehet szólni miből készítsek minél előbb. Aztán amikor elkészülnek, felkerülnek az oldalra, illetve a meska boltba és onnan rögtön vihetők is.

Természetesen nem szoktam a levegőbe beszélni, és az első ötletek beérkezését azonnal tett követte, már száradóban van egy adag erdei tematikájú edényke.

Érdekes, hogy megelőzték a cicásokat, de még a cicák is behozhatják a lemaradást, csak jeleznetek kell, hogy húzzak bele 🙂 ….illetve hozzászólni, hogy melyikből várjátok az új kollekciót. Ezt pedig itt tudjátok megtenni: KeraMici kerámia Facebook oldala

És közben ugye milyen szép kollázsokat sikerült gyártanom? Ez a jó abban, ha az ember a saját webmestere, egyszerre két vonalon is fejlődni kell. 😀 (..oké, a felső képen a rókát orrban elvágtam, de nézzétek el, az volt az első projekt..)

Tervek

Mindig az a tervem, hogy majd többször írok bejegyzést, de annyi minden mást is szeretnék többször csinálni, hogy az egyik dolog állandóan felülírja a másikat, és egyikből sem lesz több. Szóval ez egy állandó terv marad, mármint a gyakoribb bejegyzés írás, és nehéz is írni a tervekről, amíg azok fejben alakulnak….(amikor meg már a gyakorlatban vagyunk megvalósítási szakaszban, akkor már nem terv, hanem eredmény, szóval azt hiszem körbeértem 😀 )

Nna, tehát most nem a termelés, hanem tervezés van nálam a központban, ezért most ezen a ponton például még fogalmam sincs milyen fotót fogok beszúrni az írás végére dekorációs elemként, mert a saját gondolkodós fejem azért annyira nem szeretném…Ez amúgy nem a tavasz egyik mellékhatása, hogy újdonságokra vagyunk éhesek, és kiszabadulva a hosszú téli sötét napokból, hirtelen mindenfélét szeretnénk csinálni? Lehetőleg azonnal.

Kezdjük azzal, ami látszik, van már Instagram fiókom, szépen be is biggyesztettem ide jobbra az oldalsávba. Merthogy ez most már szinte kötelező, halljuk mindenhol, hát jó, legyen, ez úgyis egy fotogén szakma és a képeken az edények meg tudnak magukért beszélni, nem kell mellé sok rizsa. És aztán nini, hát ez tök jó szórakozás, mármint rögtön elfelejtettem, hogy marketingeszközként ajánlott elem, nekem inkább nemzetközi keramikustalálkozó lett belőle. 🙂 Nagyon megszerettem, rengeteg gyönyörű tárgy sok-sok tehetséges alkotótól a világ tényleg szinte összes tájáról. Úgyhogy azt vettem észre, nem is azért lépek be sokszor, hogy posztoljak valamit (mert azt úgy kell és marketing házi feladat) hanem azért mert meg szeretném nézni mit alkotott az a kedves ausztrál vagy éppen japán kolléga. Szóval igen, bekukucskálhatunk egymás műhelyébe. 🙂 Azért nézzetek be ti is, nem mindig épp új dolgot rakok fel, nem akarom a facebookos posztjaim ismételni, inkább amolyan spontán “ami éppen eszembe jut” gyűjtemény.

Azt hiszem az Insta egy utolsót rúgott a fenekembe, segített kimozdulni a komfortzónámból, elindítani ami érlelődik egy ideje, meglépem ami technikailag is időszerűvé vált: fejlesztéseket indítok a műhelyben. Első lépésként új kemence beszerzése van folyamatban, amivel magastűzű mázakat is lehet majd égetni, ezáltal teret engedve a magasabb égetési hőmérsékletekkel egyéb kísérletezéseknek is. Ez nyilván összetett folyamat lesz, nem csak úgy veszünk egy magastűzű mázat és bepötyögjük a műszeren az 1260 fokot, majd másnap kiemeljük a húdeszép edényt….ennél kicsit több meglepifaktort kínál a kerámiaművészet. 😀

Amíg megérkezik az új “varázsdoboz” (igen, az, mert valamit beteszel, és teljesen mást veszel ki: ugyanis a kerámiamázak nyersen egyáltalán nem úgy néznek ki, mint kiégetve…hm, erről érdemes lesz egyszer egy képsorozatot lőni azt hiszem…) addig elő kell állítani némi készletet amin egyáltalán kísérletezni lehet, tehát első feladatom az alanyok korongolása lesz. Úgyhogy most pár hétig csak nyers munka lesz, korongolás és formázás, aztán egy ideig valószínűleg elválaszthatatlanok leszünk a kemencével. 🙂

Azért nem kell aggódni, nem fogok szakítani a keramicis hagyományokkal, cicák és rókák továbbra is minden elképzelhető formában, maximum előfordulhat köztük néhány kissé pszichedelikusabb egyed. (nem ám…na jó, úgysem tudom megállni, szóval de 😀 ) Figyeljétek a facebook oldalt is, szeretném majd összegyűjteni mire van igény, mi pörögjön a korongon.

(na és akkor most mi is legyen a kép ide?….áá, megvan 🙂 )

KELLEMES HÚSVÉTOT!

A szabálytalanság szabályai (és az első videó)

Azaz minden szubjektív ha művészetről, illetve kézműves alkotásról van szó. Alapesetben is maximalista vagyok, így már anno kezdőként is szigorú voltam magamhoz, nagyon utáltam, ha egy-egy darab nem úgy sikerült ahogy elképzeltem, hiába mondták, hogy ez a kézi munka szépsége. Mert attól, hogy szabad kézzel készült, még nem muszáj okvetlenül görbének lennie, vagy pontatlannak, vagy ilyesmi….Na és itt jön a szubjektivitás: van aki keresi a kezem lenyomatát a bögrén, van aki azt dicséri meg, hogy milyen szép hibátlan. Elég nehéz megtalálni az egyensúlyt, van hogy megáll a kezem egy pillanatra, hogy korrigáljam-e azt a hangyaszempilla méretű egyenetlenséget, vagy kell az oda. Hát nem egyszerű eldönteni… 🙂 Végülis megegyeztem magammal az évek során, és ami nekem nem üti meg a mércét, az megy a “cserép turkáló” feliratú dobozomba, és abból kedvezményesen lehet mazsolázni a nyári vásárokban, így aztán mindenki jól jár. (és sokszor csak én látom a hibát az adott darabon, hiába magyarázom 🙂 )

Ebből a -számomra természetes-szelekcióból aztán adódott néhány fura szituáció: kézműves vásáron jól megdorgált egy néni, hogy miért árulok sorozatgyártott bögréket, ejnye! Ááá, pedig olyan büszke voltam magamra, hogy az a kollekció olyan szép egyformára sikerült…..és tessék. 🙂 A másik döbbenet akkor ért, amikor a szomszéd standnál áruló bácsi hosszas szemlélődés után közölte, hogy nagyon ügyes vagyok, csak azt az öntött Miska kancsót nem kellene kihoznom….(ez nagyon aranyos volt, mert nem is tudok önteni, soha nem próbáltam 🙂 ) Szóval már egy ideje érlelődött bennem a műhelyvideó készítése, csak egyedül olyan macerás megoldani, főleg ha az ember benne van az alkotásban. Végül megszületett, de pont nem cicás témában, egyrészt mert a miskás eset felejthetetlen volt, másrészt tényleg a Miska annyira sokrétű és munkaigényes, hogy érdekes lehet 8 percbe tömöríteni majdnem két hét munkáját. Íme az öntőformamentes bizonyító erejű videó:

Oldal átalakítás

Alakulok…apránként, de biztosan. A Meska boltfrissítés kész, kikerült az odamutató WEBSHOP fül is a fejlécre. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag ez használható, mint vásárlási felület, bátran lehet továbbra is emailben vagy telefonon keresni. Ami eddig BOLT elnevezés alatt futott, abból GALÉRIA lesz–folyamatban van az átszerkesztése, kategóriánként lehet továbbra is böngészni, csak kigyomlálásra kerül néhány régi anyag, mely a szakmai fejlődésnek esett áldozatul 🙂 és felkerülnek újak. Haladhatnék gyorsabban is ezekkel persze, de hát az idő enyhe, az ember kikívánkozik a műhelybe, ahol sokkal érdekesebb dolgok is történnek: például a friss munkákkal megrakott kemence égetés utáni nyitása…. 🙂

(ó, és ez lett a 200. bejegyzésem 🙂 )

BÚÉK 2018 és jubileum…

Köszönöm mindenkinek az elmúlt évi bizalmat, a vásárlásokat, megrendeléseket, a műhelylátogatásokat, az egész éves érdeklődést, és örülök hogy örömet szerezhettem a munkáimmal. Boldog Új Évet kívánok, és ezer tervvel készülök az idei évre, nem kis izgalommal, ugyanis jubileumi lesz nekem 2018. 🙂 Mert idén lesz kerek 20 éve, hogy hivatástudatból sározom kezeim, és úgy gondolom ezért sok minden megérett a változásra, megújulásra. Énem maximalista oldalától amúgy sem áll távol, hogy keressem a folyamatos fejlődést, és ha lehet valamit jobban csinálni, miért ne próbáljuk meg? Ez az elegáns húsz éves évforduló pedig pont kapóra jön.

Hogy mit szeretnék továbbfejleszteni?….Hát elég komplex a dolog, mondhatnám reformok jönnek, ami rengeteg “irodai” munkát jelent, így ha néha akadozik majd a honlap működése, akkor éppen barkácsolom, bocs. 🙂

A terv elsősorban a honlap átszerkesztése: áttekinthetőbb, letisztult felület a cél, a Meska szervesebb beillesztése, így olyan vásárlási felület adott, ahol követhető a készlet, választhatók a szállítási opciók, és a közvetlen bankkártyás fizetés is elérhető lehet. Tulajdonképpen a Meska biztosítja konyhakészen azt a webshop felületet, amit önállóan nem kis feladat lenne létrehozni, és széles körben ismert, így miért ne éljünk vele? Ezen kívül kiváló referenciát is nyújt, több év munkájának “lenyomatát” őrzi a vásárlói értékeléseken, véleményeken keresztül.

Ennek megvalósításával már rengeteg gép előtt töltött munkaidő takarítható meg, ami nem hátrány, ha alkotásból él az ember. És végre naprakészebben várhatja az oldal az idelátogatót….hát igen, kicsit ritkábban frissültek a termékgalériák, mint illett volna, nem mindig sikerült az erőim ideális megosztása a műhelymunka és az adminisztratív teendők között….Apropó műhelymunka: a meskás tapasztalatok ebben is segítenek, megmutatják mit szerettek tőlem, így az idei év kínálatát minél jobban a ti igényeitekhez szeretném igazítani, összeszedettebb keretek között, de természetesen teret adva az egyéni megrendeléseknek is. Ja és apropó megrendelés, és ilyesmik: ideje már a törzsvásárlói kedvezménynek is, a hírlevelem hamvaiból való felélesztéséről már nem is beszélve. (elnézést azoktól, akik feliratkoztak, aztán nem kaptak semmit, nem a spam mappa nyelte el 😀 )Azt hiszem jobb ha neki is látok a munkának.

Kommentelni lehet, sőt szabad és örömmel veszem, ha megosztjátok, milyen változást látnátok szívesen, avagy milyen újítás könnyítené meg az oldal használatát, a vásárlást, megrendelést, bármit. Facebookon is várom az ötelteket, hozzászólásokat.

Nyújtsatok ti is segítő mancsot, és szóljatok hozzá! 🙂

 

 

Hőkezelési horror…

…avagy a törpök élete nem csak játék és mese, ezt már tudjuk egy ideje, na de a fazekasoké sem mindig fenékig tejszínhab. A fizika, kémia, és a magas hőmérsékleten történő égetés tud olyan eseteket produkálni, amire a leggondosabb munka ellenére sem számítunk. No de a szakma elismert művelői is megállapították már bölcsen, hogy ez a szép ebben a munkában. 🙂 Való igaz, a jó pár száradás közben vagy kemencében elrepedt tányér és  mázkísérletezési fiaskó mellett azért köszönhetünk érdekes mintákat például véletlenül megfolyt, vagy repedezettre sikerült égetésnek. Amikor azt mondtam kemencenyitásnál, hogy úúúbakker ezt nem ilyenre akartam…jééé, de jól néééz ki!! 😀 /na ezeket nehéz amúgy megismételni, mint például amikor túl vastagon mázaztam egy edényt két különböző színre-belül sötét, kívül világos türkizre-és a két máz határán megfolyt és valami iszonyat jól kinéző, márványos-dunakavicsos felületet adott….anyukám le is csapott rá, és ilyet azóta sem sikerült reprodukálnom, szóval nagy kincs birtokosa 😀 /

A lényeg, hogy azért minden ilyesmiből tanulhatunk, és fejlődhetünk. A másik aranyos dolog pedig, hogy minden szubjektív, mint általában a művészetben: előfordult, hogy egy német vásárló hölgynek mentegetőztem, hogy ne a műhely sarkában álló faládából válogasson, mert oda a hibásakat gyűjtöm. A hölgy erre csak mosolygott, és azt mondta, a hibák a legszebbek, és különben is mit jelent hogy “hiba”? …szerinte az “különleges”.

Azért vannak olyan esetek is,  amikor a hiba valóban túlmegy a különlegesség határán, és tényleg selejteződésről beszélünk, és ez az a hőkezelési horror, amire a cím is mutat: elsülhet egy égetés szó szerint is rosszul, íme:

Itt valószínűleg egy kis nedvesség maradt az egyik darabban, esetleg apró légbuborék, ami miatt eldurrant, és magával rántotta a többit is…vagy a gyertyatartókra applikált sárkányok közt hatalmi harc bontakozott ki, és okvetlenül a kemencében kellett elintézniük. A piszkok. (egyet azért megmentettünk házisárkánynak, csak az aljából hiányzik, jó lesz a kertbe hernyóijesztgetőnek 😛 )

Csakazértis a pozitív oldalát tekintve az esetnek, felfoghatjuk úgy is, hogy mivel újra meg kellett csinálnom a gyertyatartókat, gyakorlat teszi a mestert alapon az újak még jobbak is lettek egy kicsit:

 

Szorgalmas szezon

Ez most egy nagyon többértelmű cím, kérem szépen. Sok mindent meg fog magyarázni, de legalábbis én jól megmagyarázom, hogy miért telt el ismét több mint két hónap az utolsó bejegyzés óta.

Azt már rendszeres olvasóim tudják, hogy itt Balatonon kicsit olyan az élet, mintha fél lábbal egy másik bolygón élnénk: egyrészt ott a szeptembertől májusig tartó nyugalmas, lassú vidéki létezés, aztán közbeesik három hónap, amikor turistamegszállás alatt vagyunk, és mindenki pörög ezerrel. Végülis teljesen mindegy, hogy ki mivel foglalkozik, olyan helyi lakos nincs, akit ne érintene valahogy a nyári nyüzsi. Hát még ha az ember lánya fazekas…

Szóval nyáron nem annyira az alkotásé a főszerep, mint inkább a kézműves vásároké és a kézműves foglalkozásoké. Tulajdonképpen azt gondolom, hogy hasznos is ez a kettősség az alkotó szakmákban, mert noha ott van az internetes megjelenési felület éven át, azért kell a vevőkkel való személyes kapcsolat is. Máshogy jelez vissza egy statisztikai elemzés a gépen, és megint máshogy az érdeklődők reakciói egy-egy kirakodóvásáron. A kettő együtt adja a tökéletes képet, aminek segítségével fejlődhetünk.

Tehát szorgalmas szezont zártunk, különösen mert tovább építgettük balatonmáriafürdői Kincses Vásárunkat, már heti kétszer vártuk az érdeklődőket, sőt lehetőséget kaptunk, hogy kézműves foglalkozást, bemutatókat is tartsunk. Ezt a tendenciát szeretnénk jövőre is folytatni, de erről majd később még beszámolok.

A szorgalmas címsor máshogy is értendő, ugyanis nem csak lezártam a szezont, hanem nyitottam is egy újat, ami a “gyorsanálljunknekidolgozniaműhelyben” címet is kaphatná, mert nagyon nem koptattam a fentiek miatt a korongot.  Így aztán belevetettem magam a sárba, és a kedvenc darabjaimból új sorozatokat kezdtem készíteni, úgyhogy megint jó kifogásom lett arra, miért nem írok új bejegyzéseket. 🙂

Meska oldalam már frissítettem, felkerültek az új, készleten levő kerámiák, remélhetőleg egy-két héten belül az itteni galéria anyagát is végre át tudom dolgozni.

Azért azt tervezem, hogy bejegyzés-írásból most már szorgalmasabb leszek….

A teáskanna születése

Nem kell megijedni, nem a teázást illető történelmi áttekintés következik. Sokkal inkább képregény. 🙂

Az általában egyértelmű, hogy korongozni forgástesteket lehet. Még az is átlátható laikus számára is, hogy utólag a forgástestre lehet applikálni mindenfélét, például fület, és kész is a kiöntő, bögre, kancsó, korsó, satöbbi. Viszont a teáskanna már egy kicsivel nagyobb varázslat, de most megpróbálom kicsit fellebbenteni a fátylat, hogyan is készül valójában.

Röviden ennyi a lényege, bár természetesen ennél jóval több apróságból tevődik össze a “tökéletes kanna”, illesztések, esztergálások, méretezések és pozicionálások részleteire kell odafigyelni, de talán sikerült egy kis bepillantást nyújtani a dolgok mögé. Ha tetszett, lesz még….

Kényszerpihenő

Hmm, fura egy szó ez, hiszen a pihenő pozitív szó, a kényszer az meg egyértelműen negatív, szóval ezek így egyben, hááát…És most mégis idevaló, mert olyan hideg van, hogy az egész műhely kockára fagyott, egyszerűen lehetetlen annyira felfűteni, hogy kényelmetlenség nélkül dolgozhasson az ember. Kicsi, kedves, színes, de minden vintage bája ellenére, hát igen…hideg. Úgyhogy marad a pihenő, és január elejére amúgy is ez volt tervben, de a pihenő is úgy igazi, ha akkor hagyja abba az ember, amikor elég.

Na de sebaj, amint enyhül, már megyek is gyúrni, addig két korcsolyázás között hozok néhány képet a tavaly év végi érdekes megrendelésekről.

Előző korábbi bejegyzések

%d blogger ezt kedveli: