Most egy olyan témáról szeretnék mesélni, ami nekem tök természetes dolog, de egy spontán beszélgetésben elhangzott véletlen mondat kapcsán esett le, hogy ez csak nekem evidens. (meg maximum a szakmában dolgozó kollégáknak) Szóval most laikusoknak szeretnék bepillantást engedni a színfalak mögé, avagy mi történik az agyaggal, meg azzal rettenetes sáros cuccal, ami munka után a korongon (és néha körülötte, a közelben tartózkodókon és az ott lábatlankodó kutyán) köt ki. Nos, élőlények és textiláruk esetében a mosás még mindig a klasszikus megoldás, de amúgy az agyag meg nem kosz, hanem jó kis agyag és kész, de ezt az elvet lehet hogy csak fazekasok vallják. 😀
Tehát képregény következik az agyag útjáról a munka kezdetétől az újjászületésig:
-
- 1. Vásárolunk a tetszőleges kerámia alapanyag és eszközkereskedésben tetszőleges fazekasagyagot. Szép nagy, 15 kilós hasáb befóliázva, hogy ki ne száradjon, mert akkor megkeményedik és nem tudunk vele dolgozni.
-
- 2. Kisebb gombócokat gyúrúnk belőle, rácsapjuk a korongra és kipörgetünk belőle egy tetszőleges edényt. A képen is pörög amúgy, csak nem látszik 🙂 Közben a leeső darabokat kis tálkába gyűjtöm.
-
- 3. Amikor kész az edény, a korongról letakarított agyagdarabkákat, és a vizes tálban összegyűlt sűrű “sarat” egy vödörbe gyűjtöm, és ha megtelt, lefedve (hogy vizes maradjon) kiteszem az udvarra.
-
- 4. Télre kint hagyjuk, hogy jól megfagyjon, mert felengedve morzsásra esik szét. (nem a macska)
-
- 5. Ez a felengedett cucc, még a nagyobb beledobált kőkemény szikkadt darabok is elmorzsálódtak.
-
- 6. Gipszlapokra spaknizom a masszát, hogy a gipsz kiszívja a maradék nedvességet, addig a fázisig, amíg kellemesen gyúrható-nem túl ragacsos-masszát kapok. Közben tudok mást csinálni, de többször ellenőrizni kell az állagát, hogy jókor szedjem le.
-
- 7. Aztán gyúrok. Na ez a fitness része. 🙂
-
- 8. Tádám, és kész is vannak a takaros kis agyaghengereim, újra tökéletes, korongolásra kész állapotban. Befóliázgatom őket, és várhatják a sorukat, vagyis inkább új életüket. 🙂
-
- …vajon ezúttal mi leszek? 🙂
Tulajdonképpen végtelen a folyamat, igazából olyan agyag, ami a szemétben végzi, nincs is. Maximum olyan eset volt, hogy túl sokat hagytam összegyűlni, és nem bírtam az újrafeldolgozást, viszont akkor odaajándékoztam az egészet egy vályogépítészettel foglalkozó társaságnak, akik nagyon örültek neki.
Amit újrafeldolgozok, az is hibátlan minőségű, lehet vele korongolni, szobrászkodni, akármit, sokszor nem is látszik kívülről hogy bármiben különbözne a boltitól. Rendelésekhez és új árukhoz mégsem ezt használom, de csupán azért, mert ezekben a vödrökben több fajta agyag keveredik össze, mindegyiknek mások az eredeti tulajdonságai (pl. samottos a sütőedényhez kell, kis zsugorodású a tányérokhoz, fehér megint máshoz, ésatöbbi) így megvan, hogy melyik munkákhoz melyik fajtából dolgozom. Nagyon kiváló viszont kézműves foglalkozásokhoz, mert begyúrásnál puhább és keményebb állagú hengereket is tudok előállítani, így pl. gyerekek, felnőttek igényeihez is lehet igazodni, és költséghatékonyabb is egy-egy foglalkozás, nem kell izgulni, mennyi agyagot “maszatolnak szét” a lurkók (és szüleik 🙂 )
