A teáskanna születése

Nem kell megijedni, nem a teázást illető történelmi áttekintés következik. Sokkal inkább képregény. 🙂

Az általában egyértelmű, hogy korongozni forgástesteket lehet. Még az is átlátható laikus számára is, hogy utólag a forgástestre lehet applikálni mindenfélét, például fület, és kész is a kiöntő, bögre, kancsó, korsó, satöbbi. Viszont a teáskanna már egy kicsivel nagyobb varázslat, de most megpróbálom kicsit fellebbenteni a fátylat, hogyan is készül valójában.

Röviden ennyi a lényege, bár természetesen ennél jóval több apróságból tevődik össze a “tökéletes kanna”, illesztések, esztergálások, méretezések és pozicionálások részleteire kell odafigyelni, de talán sikerült egy kis bepillantást nyújtani a dolgok mögé. Ha tetszett, lesz még….

Miska bácsi(k)

Neeeem, nem a levelesládája, hanem születése. És most nem a szülészetek 60 évvel ezelőtti helyzetéről lesz szó. 🙂

“Hogyan készült” rovatunkban bele lehet kukkantani a hagyományos Miska kancsók készítésébe, legalábbis abba, ahogy én csinálom.

Gyorstalpalónk első és legfontosabb lépése, tisztázni, mi is az a miskakancsó, miska, vagy mihók. Ha nincs kéznél véletlenül a Magyar Néprajzi Lexikon, akkor segítek, idézek belőle:

“ólommázas cserépkancsó. Emberfejű, süveges borosedény. A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van. Jellegzetes dísze a hasán levő domborműves kígyó és a szintén domborműves sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van. – Ez az edényforma a közép-tiszai és az alföldi műhelyek specialitása volt. A legkorábbi ismert miskakancsó 1828-ból datált, de a készítés helye még nincs feltüntetve rajta. 1833-ból azonban már olyan tárgyunk van, amelyen a dátum mellett a készítési hely is feltüntetett: készült „Mező Csáth városában”. A legtöbb miskakancsó a 19. sz. 40-es, 50-es éveiben készült. A formára és a díszítményre egyaránt vonatkozik Domanovszky György megállapítása, amely szerint: „a legdíszesebbek és egyben a legmagasabb művészi nívójúak esnek a legkorábbi időszakra”. Ezek majdnem kivétel nélkül 19. sz. eleji katonát ábrázolnak csákóval a fején, öltözetén pedig gazdag sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó. A testen előfordul még karcolt, geometrikus díszítmény és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. A díszítmények elrendezése minden darabon más és más. Legművészibbek a neves csáti mesternek, Rajczy Mihálynak a munkái. A magyar fazekasközpontok közül Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron készítettek miskakancsót, ill. elvétve Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. A legtöbbet és legnevezetesebbeket azonban Mezőcsáton, ugyanis a többi központban együttvéve nem készült annyi, mint itt. – Irod. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia (Bp., 1953); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968).”

Mivel nem vagyok népművész, vagy a klasszikus népi fazekasság művelője, inkább a kézműves kerámiaedények mai mindennapjainkba való beillesztése foglalkoztat, ezért az én miskáim is kicsit mások, mint az eredetiek. Ránézésre inkább békés juhászbácsi formájú kancsó, mintsem katona, díszítése, színvilága egyszerűsített, hogy esetlegesen a modernebb lakberendezéssel is kompatibilis legyen.

És akkor lássuk, hogyan is születik egy ilyen Miska-kancsó:

1. Korongozunk egy “kétpocakú” kancsó formát. Ez annyit takar, hogy a fal felhúzása közben viszonylag sok agyagot, vastagabb falat húzunk a felső perem felé, mert az alsó pocak a hasa/teste lesz, utána viszont még egy pocakot kell kigömbölyíteni a fejnek. A kalapja elején kialakított “csőrt” még frissen, a korong leállítása után előlről két ujjal benyomva formázzuk meg.

Sokkal érthetőbb lenne ez egy képen vagy videón magyarázva, de persze ilyenkor pont nincs kéznél senki, fotózással megbízott porontyaim elrohantak macskát és/vagy bogarat/lepkét/hernyót tanulmányozni…..

 

2. Na szóval hagytuk kicsit száradni a korongolt kancsóalapot, majd amikor bőrkemény lett (ujjal nem, csak körömmel nyomható be) fület tapasztunk rá, orrot és bajuszt illesztünk a képére. A subája szegélyét is ilyenkor ragasztom fel, minden egyes bemélyedést kézzel nyomkodva bele.

Fülezés és bajuszozás után. 

Készülnek a fiziMiskák 

3. Ezután fehér öntőfölddel(engob) lefestem a subát, majd ha kicsit szikkadt, visszavésem rá a suba mintáját:

…somolyognak már a bajszuk alatt

Subadíszítést vállalok 

4. Ezután ha megszáradtak, mehetnek a kemencébe. Szép vörösre égnek, na erről megint lemaradt a kép….tulajdonképpen ugyanolyanok, mint a fenti képen, csak terrakotta színben. Első égetés után még mindig nagyon szemtelenek.  Ugyanis még vár rájuk a szem és a haj felfestése, valamint a kalapjuk is szép barna festést kap. Színtelen átlátszó mázat kapnak.

5. Újra irány a kemence, és amikor kijönnek, mind különböző arckifejezéssel néznek a világra, így ni:

A csodálkozó, a morcos, a mélázó…..

Ugye, hogy nincs két egyforma?  Az az érdekes, hogy amikor festem a szemüket, még abban a pillanatban sem tudatosan befolyásolom a tekintetüket. Szinte maguktól lesznek morcosak, vagy éppen vidámak…..érdekes, lehet, hogy onnantól kezdve van lelkük…:)

 

Nos, nem állítom, hogy ezek után pikk-pakk minden kedves olvasóm rohan miskát készíteni otthon, de talán érdekes kicsit belepillantani a munkafolyamatba. Nekem már rutin, és sokszor nem is esik le, hogy másnak egyáltalán nem egyértelmű, hogy épül fel egy ilyen kancsó: minden mozzanata szabad kézzel. Többen állították már, hogy szerintük ez egy öntött figura, remélem most sikerült eloszlatnom minden kételyt. 🙂

Lámpagyár

Gyere dolgozz a lámpagyárban!…:) nagyon szórakoztató tud lenni. Igen közeledik az a hideg tél, ha minden aminek nekállok, lámpás akar lenni. Újabb kerámia tanfolyam következik, tessék csak figyelni.

1. Az úgy kezdődött, hogy korongoztam egy ilyet:

 

Aki már most kitalálta mi lesz ebből, dobjon egy kommentet. (úgysem tudom leellenőrizni, valóban ráérzett-e, vagy közben tovább olvasott, tehát mindenképpen meg lesz dicsérve, úgyhogy mindenki örülni fog 🙂 )

2. Áttörőkéssel vágtam rá egy -két ablakot, meg persze ajtót, így:

3. Itt mintha kéménykezdemény épülne, ez már sejtet valamit…..

 

4. A megfelelő tetőszigetelés minden valamirevaló vártoronynál nagyon fontos.

5. …ahogy a dekorációról sem illik elfeledkezni….

6. ….hiszen valószínűleg a királyfi is inkább a gondozott várakat(és lakóját)  részesíti előnyben, és nem a lepukkadtakat. 🙂

Kész is! Csipkepitécske királykisasszony vártornyából sejtelmes gyertyafény szűrődik ki a hóesésbe, amit a hidegtől elcsigázott királyfi észrevesz a tomboló hóviharon keresztül, és paripáját utolsó vágtára biztatva, a menedék felé siet. :)….legalábbis egy ideális esetben. Az ördög viszont nem alszik, (karikás is a szeme) ezért készült egy egész másfajta vártorony is, az viszont már egy másik történet. Meglepetés….

FELHÍVÁS! Kommentelésre késztető feladatot szeretnék adni kedves olvasóimnak: a vártorony lámpásnak van egy tervezett másik funkciója is. Ezt még nem árulom el, mert attól függ, hogy száradás-égetés alatt mennyit fog zsugorodni az építmény, belefér-e az amit bele szeretnék tenni. Viszont jól működő fantáziával megáldott felhasználók akár ki is találhatják. Annyit elárulok, hogy praktikus funkciót adna a toronynak, és olyan dolog tárolásáról van szó, ami szintén a téli “szertartásokhoz” kapcsolódik.

Tessék találgatni itt kommenteken keresztül! Aki elsőre kitalálja, az 10% kedvezményt kap bármelyik kerámiám árából, ha vásárol valamit tőlem. 😉

Plakettkészítés műhelytitkok

Sokan azt gondolják, hogy a plakettkészítés valamiféle sorozatgyártás, sablonozás-szerű tömegtermelés. Nos, valóban valamennyire igaz az állítás, mert néha több tucat ugyanolyan darabot kell elkészíteni, de most szeretném demonstrálni, mennyire kézműves dolog ez is, hiszen az első eredeti darabot, illetve a gipsznegatívot teljesen a semmiből kell kézi- és képzelőerővel előállítani.  Tehát: képes plakett tutorial következik…

1. Kör alakú plakettről van szó, így elsőként korongolni kell egy sima, lapos tetszés (ill. megrendelés) szerinti átmérőjű agyagkorongot. Általában a vastagság 5-10 mm között van, némi peremmel, hogy keretet adjon a mintának majd. ( na itt lemaradt a kép, ezer bocs…)

2. Ezt beletesszük egy kiszappanozott műanyag edénybe, még így, jó nedvesen. Modellgipszet keverünk, és ráöntjük az edényben levő plakettalapra, úgy hogy legalább 1 cm magasságban ellepje. Ez azért fontos, hogy legyen egy stabil feneke a formának amikor majd nyomkodjuk bele az agyagot. Kiszappanozni meg azért jó, mert ha megkötött a gipsz, könnyen elválik a doboztól.

3. Elmegyünk kávézni amíg jól megköt a gipsz. 🙂

4. A plakettre tervezett mintát sütő- vagy pauszpapírra felrajzoljuk, lehetőleg jó puha ceruzával.(képekre katt nagyobb méretért)

 

 

 

 

5. A megkötött formát kiemeljük a dobozból, és kicsi agyagdarab rányomogatásával( a pereménél ) kiszuszakoljuk belőle az agyagot. Csak akkor fog menni, ha már az agyag is szikkadt egy kicsit, én általában másnap szedem ki a gipszből.

 

 

 

 

6. A forma belsejére helyezem az arccal lefelé fordított mintaképet, és enyhén átsatírozom valami tompa szerszámmal, hogy ne karcoljam fel a gipszet. Na ezért fontos a jól kenődő puha ceruza , hogy kis nyomásnál is átrajzolódjon a gipszre a lenyomat. Így már eleve tükrözve lesz a felirat és az ábra, és pontos lesz, nem hibázhatunk, mintha egyből a gipszbe próbálnánk karcolni a fordított mintát.

 

 

 

 

7. Az átvitt ceruzavonalak alapján bekarcoljuk a mintát a gipszbe.

 

 

 

 

 

 

8. Elvileg kész is. Agyagot nyomkodunk bele, a felesleget valamivel lehúzzuk, pl. vonalzóval, és agyagdarabka segítségével kiszedjük. Célszerű először tisztára varázsolni a formát, kisebb agyaggombócok bele-bele nyomkodásával, így ki tudjuk szedni a gipszmorzsákat, tiszta lesz a kész plakett. A széleket, egyenetlenségeket persze szivaccsal le kell tisztázni.

 

 

 

 

 

 

 

%d blogger ezt kedveli: