Régi-új design

Valamikor körülbelül négy éve festettem néhány színes állatfigurás gyerek étkészletet, ami nagy tetszést aratott, de aztán le kellett vennem a palettáról, mert sajnos a felhasznált festék használat során egyáltalán nem bizonyult tartósnak, noha a gyártó szerint mosogatógép-álló és karcálló kell(ene) hogy legyen.

Hát nem volt az, és mivel nem adhatok ki a kezemből olyan munkát, ami nem tartós, ezért úgy döntöttem, hogy inkább nem készítek azzal a festékkel és technikával több edényt. Ugyan vannak alternatívái a színes festésnek, engobok, színtestek, mázak—ezek száz százalék, hogy ott maradnak a felületen ahová felvittük, mert ugyanazon a magas hőfokon vannak beégetve, mint maga az egész edényt beborító máz–de ezeket az élénk porcelánfestékes árnyalatokat nem sikerült eddig reprodukálni velük.

Aztán nemrég felfedeztem egy új mázfajtát, ami vízbázisú, ecsettel is könnyen felvihető, nem kell hozzá oldószer, nyers mázra is festhetek vele, akár alá, akár fölé, sőt még a színek is keverhetők. Ja és persze nem mellékesen élénk színűek, és a végeredmény velük majdnem ugyanolyan, mint a pár évvel ezelőtti színes festett állatfigurás kerámiáimon. Azért majdnem, mert igazából sokkal szebb. 🙂 Mivel ez is egyfajta máz tulajdonképpen, szépen beolvad 960 fokon, a felülete gyönyörű fényes, és egyenletes, ez tényleg karcálló, hiszen nem egy plusz réteg van alacsonyabb hőfokon ráégetve, hanem egy tűzben ég, olvad össze az alapmázzal.

Ilyen lett az eredmény:

DSCF7975 DSCF7980 DSCF7976 DSCF7977

Hasonló színes készletek tehát mostantól újra rendelhetők.

Újraalkotás

Mostanában gyors egymásutánban kaptam pár olyan megrendelést, amikor egy régi eltört, repedt kerámiát kellett reprodukálnom. Igazából nem sokkal nehezebb, mint képről megalkotni valamit, sőt abból a szempontból még könnyebb is, hogy ha kézbe foghatom esetleg az eredetit, akkor rögtön látom, milyen anyagokkal, milyen technikával készült. Persze tökéletesen lemásolni nem lehet más munkáját, főleg nem egy olyan tárgyat, ami eredetileg nem kézi munkával, hanem mondjuk öntéssel készült, de nem is ez a cél. Inkább az, hogy pótoljunk egy számunkra kedves tárgyat. (ha az internet végtelen bugyraiban már sehol sem tudunk még egy ugyanolyanra rábukkanni….:D )

Néhány példa képpel:

Itt egy majdnem húsz éves fűszeres készlet agyonragasztgatott fedőit kellett pótolnom, mert a régieken már több volt a repedés meg a ragasztó, mint a cserép:

Az eredeti fedők....

  Az eredeti fedők….

..és az újak.

    ..és az újak. 

Aztán itt volt a cicás bögre esete……

Igen, ez konkrétan egy fél bögre...

Igen, ez konkrétan egy fél bögre…

..az újnak másik fele is volt. :)

..az újnak másik fele is volt. 🙂

Na, ettől nagyon féltem:

Ez is törött, csak meg van ragasztva, ráadásul öntött....

Ez is törött, csak meg van ragasztva, ráadásul öntött….

..ugyanúgy, mint ez.

..ugyanúgy, mint ez.

Így tudtam megoldani.

Így tudtam megoldani.

Azért az látszik, hogy nem lett ugyanolyan egyik sem, mint a régi, de mégsem lehetetlen a feladat. Gyorsan túrja fel mindenki a pincét, padlást, hátha még visszahozhatok néhány valaha megbecsült tárgyat a feledésből. 😉

%d blogger ezt kedveli: