Egy kis háztartástan…

…avagy a kerámiák hétköznapjai. 🙂

Azért gondoltam, hogy írok egy ilyen bejegyzést is, mert van olyan vásárlói visszajelzés, hogy “olyan szép, hogy nem is merem használni”. Persze örülök, ha nagy becsben tartják egy-egy darabomat, de eredetileg használati tárgyaknak készültek, szóval igazán nem számít műtárgy-rongálásnak, ha eredeti funkciójukat is igénybe vesszük.

Csináltam hát egy kis képregényt, bemutatandó, mennyire egyszerű is például a kerámiák tisztítása. Amolyan igazi öko-anyu módszerrel, mert minek használjunk mindenféle drága és kézbőrlemaró cuccot, ha kíméletesen–és nem utolsósorban JÓVAL hatékonyabban–megoldhatjuk bio módszerrel is. Ha anno odafigyeltünk kémia órán, máris nyert ügyünk van, de úgysem figyeltünk, én sem például, így hát bepótolhatjuk a google-lal. Szóval vegyünk egy olyan darabot, amit ha használunk, egy idő után igen ronda tud lenni: a párologtató.

Szép vízkőlerakódásos lesz mindennapos használat esetén, erre a legjobb szer a citromsav. Olcsó, barátságos, nem oldja az embert, csak rohadt savanyú. Szépen reakcióba lép a vízkőben levő kalciummal, és eltünteti nekünk súrolás nélkül. Íme:

És ezzel kész is. A mennyiséget illetően nincs meghatározott arány, én úgy szemre szoktam, de ha a procedúra végén marad egy kis makacsabb lerakódás, akkor megismételhetjük a műveletet, és legközelebb már tudjuk, hogy picit többet kellett volna… 😀 És lám, az edényem a rossz fotó ellenére is ragyog, nem vesztett a máz újkori csillogásából, szóval ezzel a kis szösszenettel szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy bátran használhatja kerámia edényeit.

Reklámok

Budapesti átvételi pont!

Bizony ám! Mostantól él a lehetőség, hogy aki bármilyen okból kifolyólag nem szeretné postáztatni a megrendelt kerámiát, akár személyesen is átveheti Budapesten.

A lehetőség a Kincses Somogy Nonprofit Kft.-nek köszönhető, az ő támogatásukkal valósulhatott meg a nyári Kincses Vásárunk is Balatonmáriafürdőn. Mivel lassan tavaszodik, és 1-2 hónap múlva indul a piaci szezon, gyakran fognak ingázni Budapest és a Balaton között, el tudják vinni alkalmanként a csomagokat, amikért csak be kell fáradni nyitvatartási időben az átvételi pontjukba.

TECHNIKAI TUDNIVALÓK:

  • a csomagok felvitele egyenlőre alkalomszerű, amíg nem indul a szezon, addig akkor tudom felküldeni a pakkokat, amikor éppen aktuális egy-egy Budapest-Balaton út (nyáron majd gyakrabban) Tehát konkrét közeli határidőre nem biztos, hogy adódik éppen fuvar, ezért érdemes ezt időben egyeztetni, emailben, telefonon lehet bátran érdeklődni nálam.
  • fizetési lehetőség nincs az átvevőponton, hisz ez nem bizományosi értékesítés, ha valaki rendel valamit, azt a szokott módon előre utalásos fizetéssel intézhetjük, a nyugta/számla pedig benne lesz a csomagban; utánvétre tehát az átvevőponton nincs lehetőség, az csak postai szállításnál alkalmazható
  • Meskán történő vásárlásnál is egyeztethetünk átvevőpontos átvételt!
  • átvevőpont címe:

    BUDAPEST, SZILÁGYI ERZSÉBET FASOR 105

    NYITVATARTÁS
    Csütörtök 17,00 – 19,30
    Péntek: 15,00-19,00

    KÖZVETLEN ELÉRHETŐSÉGEK
    (csak nyitvatartási időben!!!)
    pasaret@kincsessomogy.hu
    +36-30-85-04-173

    Bármi kérdés felmerül ezzel kapcsolatban, szívesen segítek, elérhetőségeim a fejlécben található menüponton!

    A Kincses Somogy honlapján további hasznos információk olvashatók, itt: KINCSES SOMOGY

 

A teáskanna születése

Nem kell megijedni, nem a teázást illető történelmi áttekintés következik. Sokkal inkább képregény. 🙂

Az általában egyértelmű, hogy korongozni forgástesteket lehet. Még az is átlátható laikus számára is, hogy utólag a forgástestre lehet applikálni mindenfélét, például fület, és kész is a kiöntő, bögre, kancsó, korsó, satöbbi. Viszont a teáskanna már egy kicsivel nagyobb varázslat, de most megpróbálom kicsit fellebbenteni a fátylat, hogyan is készül valójában.

Röviden ennyi a lényege, bár természetesen ennél jóval több apróságból tevődik össze a “tökéletes kanna”, illesztések, esztergálások, méretezések és pozicionálások részleteire kell odafigyelni, de talán sikerült egy kis bepillantást nyújtani a dolgok mögé. Ha tetszett, lesz még….

Hasznos információk évkezdéshez

Boldog Új évet mindenkinek, köszönöm a tavalyi évben kapott összes érdekesnél-érdekesebb megrendelést, és az azokhoz mellékelt előzetes bizalmat. 🙂

Év eleji regenerálódásomat az időjárás szponzorálja, ugyanis a műhelyben elég fagyos a hangulat, ma -16 fok volt reggel, és hát hiába vagyok tele ötletekkel, a mai pálya a vázlatfüzet lesz inkább a kandalló mellett.

Idei első frissítésként az általános vásárlási tudnivalókat bővítettem ki egy kissé, a fejlécen található linken olvashatók az új információk. Egyébként az ott látható menüpontokon érdemes néha végigszörfözni, olykor beszúrok az aloldalakhoz új infókat, vagy olyan tudnivalókat, amiket korábban kifelejtettem, illetve elfelejtem, hogy csak nekem egyértelmű. 🙂

Postázással kapcsolatos legfontosabb változás: egységes szállítási díjat állítottam be az MPL csomagokhoz, utalásos fizetésnél 1500.-ft; utánvétnél 1800.-ft lesz a szállítási költség! (2 kg felett 2000.-ft illetve 2300.-ft)

Frissül a *BOLT* aloldal is, bár a képek feldolgozása miatt ez kissé lassabb munka lesz, de hamarosan minden felkerül.

Görbe utakon

A cím nem azt jelenti, hogy mindenféle nem tisztességes dolgokat tennék, csak kicsit elkanyarodtam-szó szerint-a megszokott stílustól. 🙂 Elkanyarodtak a tányérkáim is, egy kicsit gyorsan igyekeztek megszáradni, és eldeformálódtak, de gondoltam, nem baj, azért kipróbáltam milyenek mázasan, legalább végzek egy kis mázpróbát. 🙂

Mécsestartók

Mécsestartók

Aztán a nagy kísérletezgetés közben eszembe jutott, hogy ha már elgörbültek, milyen lenne egy szándékosan görbe alkotás..? Külföldi kézművesportálokon gyakran találkozom ilyesmivel, vannak alkotók, akik igyekeznek a szabályosság minden formájával szakítani, ezeket a termékeket általában stílusban “primitive” kulcsszóval szokták megjelölni, de ez nem valamiféle derogáló jelzőként értendő, inkább úgy, mint egyszerű, ősi, kézzel formázott (korong nélkül) Nos rászokni erre a stílusra valószínűleg nem fogok (bár ha van igény rá, további kísérletezésre hajlandó vagyok) de azért kipróbáltam én is, itt az én saját primitív reggeliző szettem:

Bögre és tányér csipkelenyomatos lapból

Bögre és tányér csipkelenyomatos lapból

Csak kézzel, korong nélkül

Csak kézzel, korong nélkül

Bár érzésem szerint ehhez a stílushoz jobban passzolnának a lágy földszínek, mint az élénk kék, azért én kékre mázaztam, mert a fehér agyag olyan szépen kidobja a máz igazi kékségét, meg a csipke textúráját, hogy nem tudtam ellenállni a lehetőségnek. 🙂

 

Galaktikus kiruccanás

Sok olyan szín, minta, forma létezik, ami a maga természetességében tökéletes, sőt tulajdonképpen csak a természet képes a legtökéletesebb és leggyönyörűbb dolgok létrehozására, aztán ezeket mi, mint művészek megpróbáljuk utolérni, lemásolni, újraalkotni, ésatöbbi.

Például az egyik kedvenc művészeti galériám a Hubble űrteleszkóp képgyűjteménye. 🙂 Visszaadni ugyan nem tudom a sok-sok csodaszép galaxis és nebula színeit, ami a Hubble galériában látható, de annyira megragadóak, hogy egy ideje teljesen rákattantam a témára, és muszáj volt saját galaxist kreálnom. Kísérleteznem kellett a festékekkel, mert kerámiamázaknál nem úgy működik a színkeverés, ahogy anno rajzórán tanultuk a suliban, itt a mázakban levő fémoxidok lépnek reakcióba egymással, ettől függ a szín. A technikát, maszatolást először akrilfestékkel próbálgattam, aztán jöttek a mázak, és ha nem is sikerült élethűen rekonstruálnom a Hubble fotóit, azért most már nem kell messze mennem egy kis galaktikus hangulatért, csak ránézek az órára, és irány a konyha egy bögre kakaóért. 🙂 :

kerámia falióra galaxis galaxis mintás kerámia galaxis mintás kerámia

Egyszerűen kék

Sajnos nem vagyok akkora fotós tehetség, mint szeretnék, pedig fontos lenne jó minőségű fotókat közvetíteni az érdeklődők felé. Azért igyekszem, remélem tudok fejlődni. (vagy egyszerűen le kellene cserélnem a jelenlegi gépemet…) Egyébként tárgyfotózás szempontjából bizonyára vannak könnyebben és nehezebben fotózható dolgok, és nem vagyok biztos abban, hogy a kerámia, főleg ha szép fényes mázas, akkor a könnyebb kategóriába tartozik.

Valahol olyan tanácsot kaptam, hogy akkor szép és jó és egységes a látvány mondjuk a meskán, vagy egyéb kirakatszerű felületen, ha mindig ugyanolyan háttér előtt fotózunk. Hát megpróbáltam és katasztrofális eredményt sikerült elérnem a különböző színű mázaknál. Az még hagyján, hogy eleve a világos nem mutat ugyanolyan jól a világos háttér előtt, mint a sötét (és fordítva) de még képesek is a fényes felületük miatt visszaverni a fényt, vakut, bármit… Szóval mindent megtesznek, hogy a kétségbeesés határára sodorjanak, miután több nap többféle időjárásának összes fényviszonyát kipróbálva kikukázok vagy százhúsz elkészített fotót. És ez még csak egy azaz 1 darab tárgy volt. 🙂 A kedvencem az a világos pasztell színű edényke volt, ami alá direkt egy kellemes vajszínű/vaníliás jellegű papírt vettem háttérnek a fotóboxba (bezony ilyenem is van, saját gyártmány)…na hát ez a cserép valahogy az összes vaku és nem vaku beállításnál képes volt a gyönyörű finom vajszínű hátteremből a leggagyibb gumikacsa-sárga árnyalatot varázsolni. A mai napig nem tudom hogyan….De hát, mint említettem az elején, nem vagyok egy nagy fotós. 🙂

Pedig annyira szeretném megmutatni a kedvenc kék mázam, és szerintem a *BOLT*-ba, illetve a korábbi bejegyzések közé töltöttem már fel kék kerámiákat, de ez most még szebb lett, mert kevertem egy kicsit a különböző kék pigmenteket. Hogy visszaadja-e a fotózás, azt nem hiszem, de próbálom több edényen is megmutatni.

Ugye milyen csalóka? Pedig egyformának kellene lennie, de minden képen más.

kék pitesütő kék gulyásos csipke kerámia kerámia falióra

Kézművesek ha találkoznak….

…akkor vagy alkotnak valami közöset, ahogy az előző bejegyzésben is látható, vagy egymás munkáinak veszik hasznát valamilyen módon. Az egyik legjobb dolog, ha valaki készít valami nagyon szépet, ami megtetszik nekem, aztán kiderül, hogy neki is nagyon tetszik valami az én munkáim közül, és örömmel cserélünk egymással. Sokszor ezek szívmelengetőbb pillanatok, mint egy-egy eladás. És aztán ezek valahogy még megbecsültebb darabok lesznek azoknál, mint amiket az ember “csak úgy” pénzért megvesz. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ha megvásárolok egy másik kézműves terméket, azt kevésbé becsülném meg, csak ezek a személyes kézműves kapcsolatok adnak még valami pluszt az adott tárgyhoz.

Minával már sok mindent csereberéltünk egymással még mielőtt az előző bejegyzés sárkánytojásai megszülettek volna, és most valami olyasmit is kreálhattam, ami a munkáját is segíti: gyöngytartó tálkákat. Mert amikor épp nem sárkánytojást, üveg mandalát, kerámia tálakat fest, akkor gyöngyöt fűz, nem is akárhogy. A gyöngyök pedig potyogós, gurulós, összekeveredős, és ráadásul jó apró jószágok, szóval kellett valami, ami kordában tartja őket. Ilyen válogatós gyöngytartókat készítettem neki:

gyöngyös3 

gyöngyös4Ez azért jobb, mint egy hagyományos festőpaletta, vagy műanyag tálka, mert egyrészt nehezebb, másrészt nincs pereme, jó lapos, tehát nem lehet belőle véletlenül kiborítani az egész cuccot. 🙂  Ez a kettő volt a teszt verzió, és igazából nincs szükség változtatásokra, mert megfelelően szolgálja a célját, úgyhogy a további darabok valószínűleg csak a mélyedések számában különbözhetnek. 🙂

 

Újraalkotás

Mostanában gyors egymásutánban kaptam pár olyan megrendelést, amikor egy régi eltört, repedt kerámiát kellett reprodukálnom. Igazából nem sokkal nehezebb, mint képről megalkotni valamit, sőt abból a szempontból még könnyebb is, hogy ha kézbe foghatom esetleg az eredetit, akkor rögtön látom, milyen anyagokkal, milyen technikával készült. Persze tökéletesen lemásolni nem lehet más munkáját, főleg nem egy olyan tárgyat, ami eredetileg nem kézi munkával, hanem mondjuk öntéssel készült, de nem is ez a cél. Inkább az, hogy pótoljunk egy számunkra kedves tárgyat. (ha az internet végtelen bugyraiban már sehol sem tudunk még egy ugyanolyanra rábukkanni….:D )

Néhány példa képpel:

Itt egy majdnem húsz éves fűszeres készlet agyonragasztgatott fedőit kellett pótolnom, mert a régieken már több volt a repedés meg a ragasztó, mint a cserép:

Az eredeti fedők....

  Az eredeti fedők….

..és az újak.

    ..és az újak. 

Aztán itt volt a cicás bögre esete……

Igen, ez konkrétan egy fél bögre...

Igen, ez konkrétan egy fél bögre…

..az újnak másik fele is volt. :)

..az újnak másik fele is volt. 🙂

Na, ettől nagyon féltem:

Ez is törött, csak meg van ragasztva, ráadásul öntött....

Ez is törött, csak meg van ragasztva, ráadásul öntött….

..ugyanúgy, mint ez.

..ugyanúgy, mint ez.

Így tudtam megoldani.

Így tudtam megoldani.

Azért az látszik, hogy nem lett ugyanolyan egyik sem, mint a régi, de mégsem lehetetlen a feladat. Gyorsan túrja fel mindenki a pincét, padlást, hátha még visszahozhatok néhány valaha megbecsült tárgyat a feledésből. 😉

Köszönet és köszöntés

Boldog Új Esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak, vásárlómnak, megrendelőmnek, érdeklődőnek! Ez volt a köszöntés, és köszönet is jár mellé a vásárlásokért, megrendelésekért, ötletekért, értékes visszajelzésekért, és együttműködésért. Volt sok nehéz feladat, volt amelyiktől tartottam, volt ami könnyűnek indult, ám a fizika-kémia és a szakma egyéb sajátosságai folytán problémás lett. Aztán volt nagyon sok olyan is, ami végül idő hiányában nem valósult meg, arra majd itt lesz 2014.

Eddig mindig az alapján tettem közzé az elmúlt év népszerűségi listáját, hogy miből rendeltek a legtöbbet, vagy melyik egyedi megrendelés kapta legtöbb pozitív visszajelzést. Most inkább legyen valami újdonság: azokat mutatom meg itt, amik készítés közben nekem voltam a szívem csücskei valamilyen (gyakran számomra is homályos) okból kifolyólag.

Tehát 2013-as kedvenceim, sorrend és a teljesség igénye nélkül:

Előző korábbi bejegyzések

%d blogger ezt kedveli: