A teáskanna születése

Nem kell megijedni, nem a teázást illető történelmi áttekintés következik. Sokkal inkább képregény. 🙂

Az általában egyértelmű, hogy korongozni forgástesteket lehet. Még az is átlátható laikus számára is, hogy utólag a forgástestre lehet applikálni mindenfélét, például fület, és kész is a kiöntő, bögre, kancsó, korsó, satöbbi. Viszont a teáskanna már egy kicsivel nagyobb varázslat, de most megpróbálom kicsit fellebbenteni a fátylat, hogyan is készül valójában.

1. Először is megkorongoljuk a kanna testét, majd egy kisebb hasonló elemet is, ez lesz a csőre.

2. Készítünk hozzá egy hurkát is (jelen esetben fülpréssel) ez lesz a füle.

3. A csőrt fel kell majd ragasztani a kanna oldalára, ezért szikével levágunk belőle olyan szögben egy darabot, hogy szépen felfeküdjön és rá tudjuk dolgozni.

5. A kanna falán kivágunk egy akkora lyukat, hogy pont illeszkedjen rá a csőr.

6. Megnedvesítjük az illesztendő részeket, és kis agyagdarabka segítségével összedolgozzuk őket.

7. Hasonlóképpen a fület is felragasztjuk.

8. És végül jön a fedő, amit külön kell megkorongolni.

Röviden ennyi a lényege, bár természetesen ennél jóval több apróságból tevődik össze a “tökéletes kanna”, illesztések, esztergálások, méretezések és pozicionálások részleteire kell odafigyelni, de talán sikerült egy kis bepillantást nyújtani a dolgok mögé. Ha tetszett, lesz még….