…avagy a kerámiák hétköznapjai. 🙂
Azért gondoltam, hogy írok egy ilyen bejegyzést is, mert van olyan vásárlói visszajelzés, hogy “olyan szép, hogy nem is merem használni”. Persze örülök, ha nagy becsben tartják egy-egy darabomat, de eredetileg használati tárgyaknak készültek, szóval igazán nem számít műtárgy-rongálásnak, ha eredeti funkciójukat is igénybe vesszük.
Csináltam hát egy kis képregényt, bemutatandó, mennyire egyszerű is például a kerámiák tisztítása. Amolyan igazi öko-anyu módszerrel, mert minek használjunk mindenféle drága és kézbőrlemaró cuccot, ha kíméletesen–és nem utolsósorban JÓVAL hatékonyabban–megoldhatjuk bio módszerrel is. Ha anno odafigyeltünk kémia órán, máris nyert ügyünk van, de úgysem figyeltünk, én sem például, így hát bepótolhatjuk a google-lal. Szóval vegyünk egy olyan darabot, amit ha használunk, egy idő után igen ronda tud lenni: a párologtató.
Szép vízkőlerakódásos lesz mindennapos használat esetén, erre a legjobb szer a citromsav. Olcsó, barátságos, nem oldja az embert, csak rohadt savanyú. Szépen reakcióba lép a vízkőben levő kalciummal, és eltünteti nekünk súrolás nélkül. Íme:
És ezzel kész is. A mennyiséget illetően nincs meghatározott arány, én úgy szemre szoktam, de ha a procedúra végén marad egy kis makacsabb lerakódás, akkor megismételhetjük a műveletet, és legközelebb már tudjuk, hogy picit többet kellett volna… 😀 És lám, az edényem a rossz fotó ellenére is ragyog, nem vesztett a máz újkori csillogásából, szóval ezzel a kis szösszenettel szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy bátran használhatja kerámia edényeit.
KeraMici 