Azaz minden szubjektív ha művészetről, illetve kézműves alkotásról van szó. Alapesetben is maximalista vagyok, így már anno kezdőként is szigorú voltam magamhoz, nagyon utáltam, ha egy-egy darab nem úgy sikerült ahogy elképzeltem, hiába mondták, hogy ez a kézi munka szépsége. Mert attól, hogy szabad kézzel készült, még nem muszáj okvetlenül görbének lennie, vagy pontatlannak, vagy ilyesmi….Na és itt jön a szubjektivitás: van aki keresi a kezem lenyomatát a bögrén, van aki azt dicséri meg, hogy milyen szép hibátlan. Elég nehéz megtalálni az egyensúlyt, van hogy megáll a kezem egy pillanatra, hogy korrigáljam-e azt a hangyaszempilla méretű egyenetlenséget, vagy kell az oda. Hát nem egyszerű eldönteni… 🙂 Végülis megegyeztem magammal az évek során, és ami nekem nem üti meg a mércét, az megy a “cserép turkáló” feliratú dobozomba, és abból kedvezményesen lehet mazsolázni a nyári vásárokban, így aztán mindenki jól jár. (és sokszor csak én látom a hibát az adott darabon, hiába magyarázom 🙂 )
Ebből a -számomra természetes-szelekcióból aztán adódott néhány fura szituáció: kézműves vásáron jól megdorgált egy néni, hogy miért árulok sorozatgyártott bögréket, ejnye! Ááá, pedig olyan büszke voltam magamra, hogy az a kollekció olyan szép egyformára sikerült…..és tessék. 🙂 A másik döbbenet akkor ért, amikor a szomszéd standnál áruló bácsi hosszas szemlélődés után közölte, hogy nagyon ügyes vagyok, csak azt az öntött Miska kancsót nem kellene kihoznom….(ez nagyon aranyos volt, mert nem is tudok önteni, soha nem próbáltam 🙂 ) Szóval már egy ideje érlelődött bennem a műhelyvideó készítése, csak egyedül olyan macerás megoldani, főleg ha az ember benne van az alkotásban. Végül megszületett, de pont nem cicás témában, egyrészt mert a miskás eset felejthetetlen volt, másrészt tényleg a Miska annyira sokrétű és munkaigényes, hogy érdekes lehet 8 percbe tömöríteni majdnem két hét munkáját. Íme az öntőformamentes bizonyító erejű videó:
KeraMici 