Hőkezelési horror…

…avagy a törpök élete nem csak játék és mese, ezt már tudjuk egy ideje, na de a fazekasoké sem mindig fenékig tejszínhab. A fizika, kémia, és a magas hőmérsékleten történő égetés tud olyan eseteket produkálni, amire a leggondosabb munka ellenére sem számítunk. No de a szakma elismert művelői is megállapították már bölcsen, hogy ez a szép ebben a munkában. 🙂 Való igaz, a jó pár száradás közben vagy kemencében elrepedt tányér és  mázkísérletezési fiaskó mellett azért köszönhetünk érdekes mintákat például véletlenül megfolyt, vagy repedezettre sikerült égetésnek. Amikor azt mondtam kemencenyitásnál, hogy úúúbakker ezt nem ilyenre akartam…jééé, de jól néééz ki!! 😀 /na ezeket nehéz amúgy megismételni, mint például amikor túl vastagon mázaztam egy edényt két különböző színre-belül sötét, kívül világos türkizre-és a két máz határán megfolyt és valami iszonyat jól kinéző, márványos-dunakavicsos felületet adott….anyukám le is csapott rá, és ilyet azóta sem sikerült reprodukálnom, szóval nagy kincs birtokosa 😀 /

A lényeg, hogy azért minden ilyesmiből tanulhatunk, és fejlődhetünk. A másik aranyos dolog pedig, hogy minden szubjektív, mint általában a művészetben: előfordult, hogy egy német vásárló hölgynek mentegetőztem, hogy ne a műhely sarkában álló faládából válogasson, mert oda a hibásakat gyűjtöm. A hölgy erre csak mosolygott, és azt mondta, a hibák a legszebbek, és különben is mit jelent hogy “hiba”? …szerinte az “különleges”.

Azért vannak olyan esetek is,  amikor a hiba valóban túlmegy a különlegesség határán, és tényleg selejteződésről beszélünk, és ez az a hőkezelési horror, amire a cím is mutat: elsülhet egy égetés szó szerint is rosszul, íme:

Itt valószínűleg egy kis nedvesség maradt az egyik darabban, esetleg apró légbuborék, ami miatt eldurrant, és magával rántotta a többit is…vagy a gyertyatartókra applikált sárkányok közt hatalmi harc bontakozott ki, és okvetlenül a kemencében kellett elintézniük. A piszkok. (egyet azért megmentettünk házisárkánynak, csak az aljából hiányzik, jó lesz a kertbe hernyóijesztgetőnek 😛 )

Csakazértis a pozitív oldalát tekintve az esetnek, felfoghatjuk úgy is, hogy mivel újra meg kellett csinálnom a gyertyatartókat, gyakorlat teszi a mestert alapon az újak még jobbak is lettek egy kicsit:

 

Reklámok

Egy kis háztartástan…

…avagy a kerámiák hétköznapjai. 🙂

Azért gondoltam, hogy írok egy ilyen bejegyzést is, mert van olyan vásárlói visszajelzés, hogy “olyan szép, hogy nem is merem használni”. Persze örülök, ha nagy becsben tartják egy-egy darabomat, de eredetileg használati tárgyaknak készültek, szóval igazán nem számít műtárgy-rongálásnak, ha eredeti funkciójukat is igénybe vesszük.

Csináltam hát egy kis képregényt, bemutatandó, mennyire egyszerű is például a kerámiák tisztítása. Amolyan igazi öko-anyu módszerrel, mert minek használjunk mindenféle drága és kézbőrlemaró cuccot, ha kíméletesen–és nem utolsósorban JÓVAL hatékonyabban–megoldhatjuk bio módszerrel is. Ha anno odafigyeltünk kémia órán, máris nyert ügyünk van, de úgysem figyeltünk, én sem például, így hát bepótolhatjuk a google-lal. Szóval vegyünk egy olyan darabot, amit ha használunk, egy idő után igen ronda tud lenni: a párologtató.

Szép vízkőlerakódásos lesz mindennapos használat esetén, erre a legjobb szer a citromsav. Olcsó, barátságos, nem oldja az embert, csak rohadt savanyú. Szépen reakcióba lép a vízkőben levő kalciummal, és eltünteti nekünk súrolás nélkül. Íme:

És ezzel kész is. A mennyiséget illetően nincs meghatározott arány, én úgy szemre szoktam, de ha a procedúra végén marad egy kis makacsabb lerakódás, akkor megismételhetjük a műveletet, és legközelebb már tudjuk, hogy picit többet kellett volna… 😀 És lám, az edényem a rossz fotó ellenére is ragyog, nem vesztett a máz újkori csillogásából, szóval ezzel a kis szösszenettel szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy bátran használhatja kerámia edényeit.

Kényszerpihenő

Hmm, fura egy szó ez, hiszen a pihenő pozitív szó, a kényszer az meg egyértelműen negatív, szóval ezek így egyben, hááát…És most mégis idevaló, mert olyan hideg van, hogy az egész műhely kockára fagyott, egyszerűen lehetetlen annyira felfűteni, hogy kényelmetlenség nélkül dolgozhasson az ember. Kicsi, kedves, színes, de minden vintage bája ellenére, hát igen…hideg. Úgyhogy marad a pihenő, és január elejére amúgy is ez volt tervben, de a pihenő is úgy igazi, ha akkor hagyja abba az ember, amikor elég.

Na de sebaj, amint enyhül, már megyek is gyúrni, addig két korcsolyázás között hozok néhány képet a tavaly év végi érdekes megrendelésekről.

Hasznos információk évkezdéshez

Boldog Új évet mindenkinek, köszönöm a tavalyi évben kapott összes érdekesnél-érdekesebb megrendelést, és az azokhoz mellékelt előzetes bizalmat. 🙂

Év eleji regenerálódásomat az időjárás szponzorálja, ugyanis a műhelyben elég fagyos a hangulat, ma -16 fok volt reggel, és hát hiába vagyok tele ötletekkel, a mai pálya a vázlatfüzet lesz inkább a kandalló mellett.

Idei első frissítésként az általános vásárlási tudnivalókat bővítettem ki egy kissé, a fejlécen található linken olvashatók az új információk. Egyébként az ott látható menüpontokon érdemes néha végigszörfözni, olykor beszúrok az aloldalakhoz új infókat, vagy olyan tudnivalókat, amiket korábban kifelejtettem, illetve elfelejtem, hogy csak nekem egyértelmű. 🙂

Postázással kapcsolatos legfontosabb változás: egységes szállítási díjat állítottam be az MPL csomagokhoz, utalásos fizetésnél 1500.-ft; utánvétnél 1800.-ft lesz a szállítási költség! (2 kg felett 2000.-ft illetve 2300.-ft)

Frissül a *BOLT* aloldal is, bár a képek feldolgozása miatt ez kissé lassabb munka lesz, de hamarosan minden felkerül.

Bolt és műhelyfrissítés

Érdemes bekukkantani a *BOLT* menüpont alá, végre újra volt időm frissíteni, feltöltöttem mindent, ami eddig nem került fel a legutóbbi (januári) rendrakás óta, illetve azok is, amikről már írtam bejegyzést, de még nem jelentek meg beárazva a “rendelési felületen”.

Apropó rendelés! Továbbra is kíváncsian várom az egyedi ötleteket, böngésszétek át az újdonságokat is, tovább lehet gondolni bármelyik legújabb dizájnomat, legyen az steampunk, galaxis, fantasy, vagy akár egy leghétköznapibb konyhai minta. 😉

Ezzel elárultam, hogy feltöltöttem az új faliórákat, a steampunk kincseimet, a legújabb sárkánytojásokat, sőt van már egy kis ízelítő a Gyűrűk Urából is. (ez utóbbi témával hamarosan jövök még, de ez titok…. 🙂 )

Ha már a megújulásnál tartunk, a műhelyt is kimeszeltem az új DIY trendnek megfelelően (=ami azt jelenti, hogy ha a glettelés nem lesz sima, hívd rusztikusnak, ha foltos akkor shabby chic, ha nincs kedved újramázolni az ablakkeretet, akkor meg vintage :D…..azt hiszem ez az én irányzatom, és szeretem )

Előtte....

Előtte….

...utána

…utána

DSC_0129

Rend van, és tisztaság, lehet jönni nyári foglalkozásra, agyagozásra, vagy csak szimplán műhelylátogatásra!

Steampunk kerámia…

…avagy reszkessetek régi vekkerek! 🙂 Bár fogalmazhattam volna úgy is, hogy régi elromlott ébresztőórák új élete.

Ez is egy olyan projekt volt, amikor megrendelésből marad valami plusz darab, mozgolódik az ötlet a fejemben, kaptam még egy doboz rossz vekkert, aztán néhányszor előszedtem, összenéztem őket, de valahogy nem volt az igazi…Aztán újra fiókba kerül, majd egyszer csak jön a szikra és kész! Jelen esetben a fekete akril alapozás és a zippzárszerű kontúrfesték ugrott be, és azt hiszem nem tettem rosszul, hogy kipróbáltam, nekem máris a kedvenceim lettek. 🙂

Kézjeggyel ellátva

Van az úgy ugye, hogy szinte automatikusan aláírjuk a művünket, legyen szó képről, versről, dolgozatról, akármiről, amit saját magunk alkottunk. Sokszor kaptam szemrehányást, hogy miért nem szignóztam valamelyik kerámiám…Hát vagy egyszerűen elfelejtettem az alkotás lázában, vagy éppen olyan sérülékeny volt nedves állapotban az a darab, hogy már nem mertem fejtetőre fordítani, és nekiállni vésni az alját. Festésnél meg már kinek van eszében…:)

Na szóval ismét a Betűmix Kft.-t kell dicsérnem, mert az egyik korábbi pecsétemnek elkészítették egy olyan változatát, amelyiken kiemelkedő betűkkel látható az “aláírásom”, így elég csak könnyedén ráillesztenem a nedves agyagra, máris szépen, olvashatóan ott a felirat. Végre nem kell attól félnem, hogy egy erősebb mozdulattal átlyukasztom az edény fenekét, vagy éppen nem látszik meg, vagy összenyomorítottam valamelyik paraméterét a művelet közben. Íme az eredmény, szerintem a sütipecséteknek kifejezetten jól áll:

DSCF9295

Szóval ezer köszi ismét a betűmixelő srácoknak, ha esetleg nektek is van bélyegzős igényetek, náluk jó helyen jártok, itt lehet informálódni: Betűmix Kft.

Karácsonyi Szolgálati Közlemény 2014

Hát újra elértünk idáig, közelednek az Ünnepek. Mivel az egyedi megrendelések elkészítési menete nem változott, ugyanúgy száradási idővel, égetéssel, postai átfutással kell számolnunk, mint eddig, ezért továbbra is a megszokott határidőket kell megszabnom, mint a korábbi években.

2014.-re aktualizálva idén a karácsonyi megrendelések leadási határideje DECEMBER.5. ! Tehát 5.-én, a pénteki napon még lehet rendelni bármit, egyedit, készleteket, stb….elkészülnek karácsonyig, a postázási időt is belekalkulálva. December 2. után a készleten levő félkész (égetett, de még máz nélküli) darabokból még tudok egyedi mintával/színnel/felirattal igény szerinti ajándékokat összeállítani, postázással együtt szintén oda fog érni ahova kell. Ezen kívül természetesen bőven van a műhelyben azonnal elvihető kész kerámia, a készletektől az apróságokig sok minden. Bármi kérdés van,  tessék bátran megkeresni az elérhetőségeim valamelyikén. Mivel az ünnepek előtti hetekben a nap nagy részét a műhelyben töltöm, a leggyorsabb felvilágosítást telefonon tudom adni.

DSCF6974

 

Virtuális műhelylátogatás 2.0

Az már jó rég volt, hogy ennek a bejegyzésnek megírtam az 1.0-ás verzióját, azaz lefotóztam munkáim születésének helyét. Illetve igazság szerint az egyik felét. Aztán a másik felét valahogy nem akaródzott közzétenni, mert az északi falon a vakolat kezdett túl antik jelleget ölteni, és már nem nagyon lehetett a trendi “vintage” kifejezéssel sem jellemezni.

Aztán jött a zord és hosszú tél, a még zordabb és határozottan vizes tavasz, és a vakolat megadta magát. Gondoltam sebaj, nagyapám kőműves volt, valami affinitást tuti örököltem, és lelkes “kicsit kijavítom” felkiáltással renoválni kezdtem. Képregény következik. 🙂

Először is piszkáljuk meg a gyanúsan kinéző falrészeket......

Először is piszkáljuk meg a gyanúsan kinéző falrészeket……

Amikor már kellően nagy felületen és mennyiségben omlott le a vakolat ahhoz, hogy pánikba essünk, szóljunk édesapánknak...:D

Amikor már kellően nagy felületen és mennyiségben omlott le a vakolat ahhoz, hogy pánikba essünk, szóljunk édesapánknak…:D

...szerinte ezt már csak ő tudja helyrehozni, hiába tiltakozunk magabiztosan. Segítségéért természetesen nagyon hálásak vagyunk, de azért titokban továbbra is biztos vagyok benne, hogy nekem is ment volna.

…szerinte ezt már csak ő tudja helyrehozni, hiába tiltakozunk magabiztosan. Segítségéért természetesen nagyon hálásak vagyunk, de azért titokban továbbra is biztos vagyok benne, hogy nekem is ment volna.

Zavarba ejtően hófehér lett és tiszta, napokig nem is mertem dolgozni, nehogy összemaszatoljam.

Zavarba ejtően hófehér lett és tiszta, napokig nem is mertem dolgozni, nehogy összemaszatoljam. A macsekok a falvédő szerepét töltik be. 🙂

A másik három fal meszelését és az ablakmázolást már egyedül csináltam.....végüli valahol rokon szakma :D

A másik három fal meszelését és az ablakmázolást már egyedül csináltam…..végülis valahol rokon szakma 😀

 

Remélem sokan kedvet kaptatok a manapság oly kedvelt Do-It-Yourself mozgalomhoz, mindenkit csak bátorítani tudok, érdemes kipróbálni. Kézműveseknél gondolom ez szakmai ártalom, én nem álltam meg a műhelynél, a ház sem ússza meg általában a beavatkozásaimat, de eddig még mindig sikeres volt a háztáji design.

 

 

 

 

A betyár mindenit!

…hogy már megint milyen rég frissítettem. Hát igen, idén nem volt túl igazságos, hogy húsvétig tartott a tél, aztán meg hirtelen bekapcsolták a tavaszt, aztán csak kapkodta a fejét az ember lánya, hogy most akkor kertet ássunk, fazekaljunk, adminisztráljunk, blogoljunk, vagy hogyis???

Kezdem remélni, hogy utolérem lassan magam, legalábbis kevesebbszer alszom el a laptopra borulva. 🙂

De nem is csak ezért lett betyáros bejegyzéscímem, hanem mert valahogy most olyan dolgokat kreáltam, ami valahol hagyományos-magyaros vonásokat is kapott. Például ők:

...itt jönnek a fiúk.....

…itt jönnek a fiúk…..

Szerintem jópofa fiús ajándék lehet belőlük, akár felirattal kiegészítve, hogyaszongya mondjuk “natural born betyars” vagy valami hasonlóan hangzatos fiatalos szöveg. 🙂 Persze a gyerekek rögtön Legóra asszociáltak, elméletben már ki is építettük a legújabb Lego Betyars szériát, keressük a kapcsolatot az illetékesekkel az együttműködésre.

A betyárnak márpedig pulija is van, városi betyárok igazi helyett igényelhetnek egy ilyen kis hely/pénz/idő/kutyatáp-takarékos modellt is, az “ül” és “marad” parancs már be van nekik tanítva:

...kutyakiállítás...

…kutyakiállítás…

..ilyen picik ám..

..ilyen picik ám..

Ezek a szobatiszta jószágok teljes mértékben szabadkézi munkával készültek, és a legjobban az orruk és a nyelvük kifestése volt élvezetes.  Azzal keltek életre, rögtön igazi egyéniség lett mindegyikük.

A kerámiapulik pedig értelemszerűen kerámiamacskákat szeretnek kergetni, mondjuk ilyeneket, amiket egy zavart pillanatomban csészék oldalára ragasztottam:

Az unalmas bögrefülezést macskafarokkal lehet feldobni.

Az unalmas bögrefülezést macskafarokkal lehet feldobni.

Na de elkanyarodtam a magyaros vonaltól, a következő kicsit magyaros lesz, és kicsit retro. Nem is annyira a minta miatt retro, hanem mert kapott egy “Emlékül” feliratot. Gyerekkoromban dédikém kredencén sorakoztak ilyen darabok, és hasonlót festeni olyan volt, mintha megint ott ültem volna egy kicsit a süti-illatú nyárikonyhában. 🙂

IMG_20130506_132433

(elnézést a képminőség miatt, határidős megrendelés volt, útban a gazdájához jutott eszembe mobillal gyorsan megörökíteni)

A mai utolsó “csemege” azért érdekes, mert azon kívül, hogy nem tartozik a fent említett magyaros vonalba, eddig valahogy nem is jutott eszembe hasonlót készíteni. Ez ugyanis egy almasütő. Gondoltam olyat sokan készítenek, és nagyon szépeket is, meg a sült alma nem is az én világom, szóval valahogy kimaradt. Aztán egy kétségbeesett külföldi hölggyel találkoztam, aki annyira szereti a sült almát, hogy neki túl kicsi az átlagos almasütő, és sehol a világon nem kapott nagyobbat. Hát most már van neki. 🙂 Igaz, méretre már megközelít egy kisebb levesestálat az űrtartalma, de sebaj, így még családi fondüzésre is alkalmas. A képen a belehelyezett alma ne tévesszen meg senkit, az egy gigantikus, majdnem félkilós jószág volt, a hölgytől kaptam modellnek. Tulajdonképpen köré kreáltam az edényt…

IMG_20130430_093202

IMG_20130430_093215

A bejegyzésben szereplő kerámiák megtalálhatók a BOLT menüpont alatt is.

 

Előző korábbi bejegyzések

%d blogger ezt kedveli: