Mindig az a tervem, hogy majd többször írok bejegyzést, de annyi minden mást is szeretnék többször csinálni, hogy az egyik dolog állandóan felülírja a másikat, és egyikből sem lesz több. Szóval ez egy állandó terv marad, mármint a gyakoribb bejegyzés írás, és nehéz is írni a tervekről, amíg azok fejben alakulnak….(amikor meg már a gyakorlatban vagyunk megvalósítási szakaszban, akkor már nem terv, hanem eredmény, szóval azt hiszem körbeértem 😀 )
Nna, tehát most nem a termelés, hanem tervezés van nálam a központban, ezért most ezen a ponton például még fogalmam sincs milyen fotót fogok beszúrni az írás végére dekorációs elemként, mert a saját gondolkodós fejem azért annyira nem szeretném…Ez amúgy nem a tavasz egyik mellékhatása, hogy újdonságokra vagyunk éhesek, és kiszabadulva a hosszú téli sötét napokból, hirtelen mindenfélét szeretnénk csinálni? Lehetőleg azonnal.
Kezdjük azzal, ami látszik, van már Instagram fiókom, szépen be is biggyesztettem ide jobbra az oldalsávba. Merthogy ez most már szinte kötelező, halljuk mindenhol, hát jó, legyen, ez úgyis egy fotogén szakma és a képeken az edények meg tudnak magukért beszélni, nem kell mellé sok rizsa. És aztán nini, hát ez tök jó szórakozás, mármint rögtön elfelejtettem, hogy marketingeszközként ajánlott elem, nekem inkább nemzetközi keramikustalálkozó lett belőle. 🙂 Nagyon megszerettem, rengeteg gyönyörű tárgy sok-sok tehetséges alkotótól a világ tényleg szinte összes tájáról. Úgyhogy azt vettem észre, nem is azért lépek be sokszor, hogy posztoljak valamit (mert azt úgy kell és marketing házi feladat) hanem azért mert meg szeretném nézni mit alkotott az a kedves ausztrál vagy éppen japán kolléga. Szóval igen, bekukucskálhatunk egymás műhelyébe. 🙂 Azért nézzetek be ti is, nem mindig épp új dolgot rakok fel, nem akarom a facebookos posztjaim ismételni, inkább amolyan spontán “ami éppen eszembe jut” gyűjtemény.
Azt hiszem az Insta egy utolsót rúgott a fenekembe, segített kimozdulni a komfortzónámból, elindítani ami érlelődik egy ideje, meglépem ami technikailag is időszerűvé vált: fejlesztéseket indítok a műhelyben. Első lépésként új kemence beszerzése van folyamatban, amivel magastűzű mázakat is lehet majd égetni, ezáltal teret engedve a magasabb égetési hőmérsékletekkel egyéb kísérletezéseknek is. Ez nyilván összetett folyamat lesz, nem csak úgy veszünk egy magastűzű mázat és bepötyögjük a műszeren az 1260 fokot, majd másnap kiemeljük a húdeszép edényt….ennél kicsit több meglepifaktort kínál a kerámiaművészet. 😀
Amíg megérkezik az új “varázsdoboz” (igen, az, mert valamit beteszel, és teljesen mást veszel ki: ugyanis a kerámiamázak nyersen egyáltalán nem úgy néznek ki, mint kiégetve…hm, erről érdemes lesz egyszer egy képsorozatot lőni azt hiszem…) addig elő kell állítani némi készletet amin egyáltalán kísérletezni lehet, tehát első feladatom az alanyok korongolása lesz. Úgyhogy most pár hétig csak nyers munka lesz, korongolás és formázás, aztán egy ideig valószínűleg elválaszthatatlanok leszünk a kemencével. 🙂
Azért nem kell aggódni, nem fogok szakítani a keramicis hagyományokkal, cicák és rókák továbbra is minden elképzelhető formában, maximum előfordulhat köztük néhány kissé pszichedelikusabb egyed. (nem ám…na jó, úgysem tudom megállni, szóval de 😀 ) Figyeljétek a facebook oldalt is, szeretném majd összegyűjteni mire van igény, mi pörögjön a korongon.
(na és akkor most mi is legyen a kép ide?….áá, megvan 🙂 )
