A betyár mindenit!

…hogy már megint milyen rég frissítettem. Hát igen, idén nem volt túl igazságos, hogy húsvétig tartott a tél, aztán meg hirtelen bekapcsolták a tavaszt, aztán csak kapkodta a fejét az ember lánya, hogy most akkor kertet ássunk, fazekaljunk, adminisztráljunk, blogoljunk, vagy hogyis???

Kezdem remélni, hogy utolérem lassan magam, legalábbis kevesebbszer alszom el a laptopra borulva. 🙂

De nem is csak ezért lett betyáros bejegyzéscímem, hanem mert valahogy most olyan dolgokat kreáltam, ami valahol hagyományos-magyaros vonásokat is kapott. Például ők:

Szerintem jópofa fiús ajándék lehet belőlük, akár felirattal kiegészítve, hogyaszongya mondjuk “natural born betyars” vagy valami hasonlóan hangzatos fiatalos szöveg. 🙂 Persze a gyerekek rögtön Legóra asszociáltak, elméletben már ki is építettük a legújabb Lego Betyars szériát, keressük a kapcsolatot az illetékesekkel az együttműködésre.

A betyárnak márpedig pulija is van, városi betyárok igazi helyett igényelhetnek egy ilyen kis hely/pénz/idő/kutyatáp-takarékos modellt is, az “ül” és “marad” parancs már be van nekik tanítva:

Ezek a szobatiszta jószágok teljes mértékben szabadkézi munkával készültek, és a legjobban az orruk és a nyelvük kifestése volt élvezetes.  Azzal keltek életre, rögtön igazi egyéniség lett mindegyikük.

A kerámiapulik pedig értelemszerűen kerámiamacskákat szeretnek kergetni, mondjuk ilyeneket, amiket egy zavart pillanatomban csészék oldalára ragasztottam:

Na de elkanyarodtam a magyaros vonaltól, a következő kicsit magyaros lesz, és kicsit retro. Nem is annyira a minta miatt retro, hanem mert kapott egy “Emlékül” feliratot. Gyerekkoromban dédikém kredencén sorakoztak ilyen darabok, és hasonlót festeni olyan volt, mintha megint ott ültem volna egy kicsit a süti-illatú nyárikonyhában. 🙂

(elnézést a képminőség miatt, határidős megrendelés volt, útban a gazdájához jutott eszembe mobillal gyorsan megörökíteni)

A mai utolsó “csemege” azért érdekes, mert azon kívül, hogy nem tartozik a fent említett magyaros vonalba, eddig valahogy nem is jutott eszembe hasonlót készíteni. Ez ugyanis egy almasütő. Gondoltam olyat sokan készítenek, és nagyon szépeket is, meg a sült alma nem is az én világom, szóval valahogy kimaradt. Aztán egy kétségbeesett külföldi hölggyel találkoztam, aki annyira szereti a sült almát, hogy neki túl kicsi az átlagos almasütő, és sehol a világon nem kapott nagyobbat. Hát most már van neki. 🙂 Igaz, méretre már megközelít egy kisebb levesestálat az űrtartalma, de sebaj, így még családi fondüzésre is alkalmas. A képen a belehelyezett alma ne tévesszen meg senkit, az egy gigantikus, majdnem félkilós jószág volt, a hölgytől kaptam modellnek. Tulajdonképpen köré kreáltam az edényt…

A bejegyzésben szereplő kerámiák megtalálhatók a BOLT menüpont alatt is.