Galaktikus kiruccanás

Sok olyan szín, minta, forma létezik, ami a maga természetességében tökéletes, sőt tulajdonképpen csak a természet képes a legtökéletesebb és leggyönyörűbb dolgok létrehozására, aztán ezeket mi, mint művészek megpróbáljuk utolérni, lemásolni, újraalkotni, ésatöbbi.

Például az egyik kedvenc művészeti galériám a Hubble űrteleszkóp képgyűjteménye. 🙂 Visszaadni ugyan nem tudom a sok-sok csodaszép galaxis és nebula színeit, ami a Hubble galériában látható, de annyira megragadóak, hogy egy ideje teljesen rákattantam a témára, és muszáj volt saját galaxist kreálnom. Kísérleteznem kellett a festékekkel, mert kerámiamázaknál nem úgy működik a színkeverés, ahogy anno rajzórán tanultuk a suliban, itt a mázakban levő fémoxidok lépnek reakcióba egymással, ettől függ a szín. A technikát, maszatolást először akrilfestékkel próbálgattam, aztán jöttek a mázak, és ha nem is sikerült élethűen rekonstruálnom a Hubble fotóit, azért most már nem kell messze mennem egy kis galaktikus hangulatért, csak ránézek az órára, és irány a konyha egy bögre kakaóért. 🙂 :

kerámia falióra galaxis galaxis mintás kerámia galaxis mintás kerámia

Egyszerűen kék

Sajnos nem vagyok akkora fotós tehetség, mint szeretnék, pedig fontos lenne jó minőségű fotókat közvetíteni az érdeklődők felé. Azért igyekszem, remélem tudok fejlődni. (vagy egyszerűen le kellene cserélnem a jelenlegi gépemet…) Egyébként tárgyfotózás szempontjából bizonyára vannak könnyebben és nehezebben fotózható dolgok, és nem vagyok biztos abban, hogy a kerámia, főleg ha szép fényes mázas, akkor a könnyebb kategóriába tartozik.

Valahol olyan tanácsot kaptam, hogy akkor szép és jó és egységes a látvány mondjuk a meskán, vagy egyéb kirakatszerű felületen, ha mindig ugyanolyan háttér előtt fotózunk. Hát megpróbáltam és katasztrofális eredményt sikerült elérnem a különböző színű mázaknál. Az még hagyján, hogy eleve a világos nem mutat ugyanolyan jól a világos háttér előtt, mint a sötét (és fordítva) de még képesek is a fényes felületük miatt visszaverni a fényt, vakut, bármit… Szóval mindent megtesznek, hogy a kétségbeesés határára sodorjanak, miután több nap többféle időjárásának összes fényviszonyát kipróbálva kikukázok vagy százhúsz elkészített fotót. És ez még csak egy azaz 1 darab tárgy volt. 🙂 A kedvencem az a világos pasztell színű edényke volt, ami alá direkt egy kellemes vajszínű/vaníliás jellegű papírt vettem háttérnek a fotóboxba (bezony ilyenem is van, saját gyártmány)…na hát ez a cserép valahogy az összes vaku és nem vaku beállításnál képes volt a gyönyörű finom vajszínű hátteremből a leggagyibb gumikacsa-sárga árnyalatot varázsolni. A mai napig nem tudom hogyan….De hát, mint említettem az elején, nem vagyok egy nagy fotós. 🙂

Pedig annyira szeretném megmutatni a kedvenc kék mázam, és szerintem a *BOLT*-ba, illetve a korábbi bejegyzések közé töltöttem már fel kék kerámiákat, de ez most még szebb lett, mert kevertem egy kicsit a különböző kék pigmenteket. Hogy visszaadja-e a fotózás, azt nem hiszem, de próbálom több edényen is megmutatni.

Ugye milyen csalóka? Pedig egyformának kellene lennie, de minden képen más.

kék pitesütő kék gulyásos csipke kerámia kerámia falióra

Kézművesek ha találkoznak….

…akkor vagy alkotnak valami közöset, ahogy az előző bejegyzésben is látható, vagy egymás munkáinak veszik hasznát valamilyen módon. Az egyik legjobb dolog, ha valaki készít valami nagyon szépet, ami megtetszik nekem, aztán kiderül, hogy neki is nagyon tetszik valami az én munkáim közül, és örömmel cserélünk egymással. Sokszor ezek szívmelengetőbb pillanatok, mint egy-egy eladás. És aztán ezek valahogy még megbecsültebb darabok lesznek azoknál, mint amiket az ember “csak úgy” pénzért megvesz. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ha megvásárolok egy másik kézműves terméket, azt kevésbé becsülném meg, csak ezek a személyes kézműves kapcsolatok adnak még valami pluszt az adott tárgyhoz.

Minával már sok mindent csereberéltünk egymással még mielőtt az előző bejegyzés sárkánytojásai megszülettek volna, és most valami olyasmit is kreálhattam, ami a munkáját is segíti: gyöngytartó tálkákat. Mert amikor épp nem sárkánytojást, üveg mandalát, kerámia tálakat fest, akkor gyöngyöt fűz, nem is akárhogy. A gyöngyök pedig potyogós, gurulós, összekeveredős, és ráadásul jó apró jószágok, szóval kellett valami, ami kordában tartja őket. Ilyen válogatós gyöngytartókat készítettem neki:

gyöngyös3 

gyöngyös4Ez azért jobb, mint egy hagyományos festőpaletta, vagy műanyag tálka, mert egyrészt nehezebb, másrészt nincs pereme, jó lapos, tehát nem lehet belőle véletlenül kiborítani az egész cuccot. 🙂  Ez a kettő volt a teszt verzió, és igazából nincs szükség változtatásokra, mert megfelelően szolgálja a célját, úgyhogy a további darabok valószínűleg csak a mélyedések számában különbözhetnek. 🙂

 

Újraalkotás

Mostanában gyors egymásutánban kaptam pár olyan megrendelést, amikor egy régi eltört, repedt kerámiát kellett reprodukálnom. Igazából nem sokkal nehezebb, mint képről megalkotni valamit, sőt abból a szempontból még könnyebb is, hogy ha kézbe foghatom esetleg az eredetit, akkor rögtön látom, milyen anyagokkal, milyen technikával készült. Persze tökéletesen lemásolni nem lehet más munkáját, főleg nem egy olyan tárgyat, ami eredetileg nem kézi munkával, hanem mondjuk öntéssel készült, de nem is ez a cél. Inkább az, hogy pótoljunk egy számunkra kedves tárgyat. (ha az internet végtelen bugyraiban már sehol sem tudunk még egy ugyanolyanra rábukkanni….:D )

Néhány példa képpel:

Itt egy majdnem húsz éves fűszeres készlet agyonragasztgatott fedőit kellett pótolnom, mert a régieken már több volt a repedés meg a ragasztó, mint a cserép:

Az eredeti fedők....

  Az eredeti fedők….

..és az újak.

    ..és az újak. 

Aztán itt volt a cicás bögre esete……

Igen, ez konkrétan egy fél bögre...

Igen, ez konkrétan egy fél bögre…

..az újnak másik fele is volt. :)

..az újnak másik fele is volt. 🙂

Na, ettől nagyon féltem:

Ez is törött, csak meg van ragasztva, ráadásul öntött....

Ez is törött, csak meg van ragasztva, ráadásul öntött….

..ugyanúgy, mint ez.

..ugyanúgy, mint ez.

Így tudtam megoldani.

Így tudtam megoldani.

Azért az látszik, hogy nem lett ugyanolyan egyik sem, mint a régi, de mégsem lehetetlen a feladat. Gyorsan túrja fel mindenki a pincét, padlást, hátha még visszahozhatok néhány valaha megbecsült tárgyat a feledésből. 😉

Köszönet és köszöntés

Boldog Új Esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak, vásárlómnak, megrendelőmnek, érdeklődőnek! Ez volt a köszöntés, és köszönet is jár mellé a vásárlásokért, megrendelésekért, ötletekért, értékes visszajelzésekért, és együttműködésért. Volt sok nehéz feladat, volt amelyiktől tartottam, volt ami könnyűnek indult, ám a fizika-kémia és a szakma egyéb sajátosságai folytán problémás lett. Aztán volt nagyon sok olyan is, ami végül idő hiányában nem valósult meg, arra majd itt lesz 2014.

Eddig mindig az alapján tettem közzé az elmúlt év népszerűségi listáját, hogy miből rendeltek a legtöbbet, vagy melyik egyedi megrendelés kapta legtöbb pozitív visszajelzést. Most inkább legyen valami újdonság: azokat mutatom meg itt, amik készítés közben nekem voltam a szívem csücskei valamilyen (gyakran számomra is homályos) okból kifolyólag.

Tehát 2013-as kedvenceim, sorrend és a teljesség igénye nélkül:

Támogassuk az otthonsütést! :)

Mert otthon sütni újra trendi. Na ezt a mondatot rögtön félrefogalmaztam, mert miért “újra” ? Hiszen régen nem trendi volt, hanem ha akartak édességet enni, sütöttek maguknak otthon. Aztán a későbbi generáció idejében meg már ott volt a boltokban a sok kész sütemény, édesség, sokkal egyszerűbb volt megvenni, mint munka után még nekiállni sütögetni.Most viszont azt veszem észre, hogy egyre többen sütnek otthon szívesen mindenfélét, a kenyértől a különleges édességekig. Hogy ez most az egyre szaporodó gasztro-blogoknak köszönhető-e, vagy úgy általában az internetnek , esetleg annak, hogy egyre többen vagyunk, akik nem akarnak szintetikus cuccokat fogyasztani……? Valószínűleg ez mind közrejátszik abban, hogy nem csak újra sütünk otthon, hanem menő is. Sőt egészségesebb, mint a bolti. Ja és azt még nem is mondtam, pedig fontos érv, hogy sokkal finomabb.

A sütipecsétet már gondolom nem kell bemutatni, a kuglófsütőről is volt szó érintőlegesen, de most jön, ami még nem volt. Pedig lehetett volna, mert régebben volt belőle egy-két darab, de akkor még nem volt internet, nem lehetett 15 másodperc alatt tuti recepteket guglizni, meg nem volt a fiatalságban annyi gasztronómiai érdeklődés, mint most. Szerintem. Na szóval a mini kuglófsütőről van szó. Eszembe jutott, hogy kellene készíteni pár darabot, és több jó okot is találtam, hogy miért:

-ha csak kedveskedni akarok valakinek, olyan aranyos

-ha csak ketten vagyunk, és a nagy kuglóf egyszerűen túl nagy

-ha az egyik gyerek szereti a mazsolásat/fahéjasat/kakaósat/mákosat, de a másik nem, akkor két (vagy több) különböző kiskuglófot készíthetek az alaptészta variálásával

-sütni tanuló rokon leányzónak  kiváló ajándék recepttel megtoldva (de a receptnél arányosan csökkenteni kell az adagot! )

-ha saját sütit ajándékoznék, olyan ideális kis kezelhető méret 🙂

Természetesen alapos teszteknek vetettük alá ezt a terméket is, mint mindig:

Ezekből csak jó sülhet ki

A kis kuglóf előbb átsül, mint a nagy

Hogy ilyen szépen kiborítható legyen, alaposan ki kell vajazni és lisztezni a formát

Ugyanolyan finom volt, mint a nagyobb

 

Receptre most nem térnék ki, véletlenszerűen választottam egyet, ez egy élesztő nélküli márványos kuglóf recept volt valamelyik retro szakácskönyvemből. Bármilyen más kuglófrecepttel működik, csak most gyors eredményt akartam, nem volt türelmem megvárni amíg az élesztős megkel. 🙂

A mini kuglófsütő ára 1200.- Ft/db, 4 darabtól 1000.-Ft/db.

Miska bácsi(k)

Neeeem, nem a levelesládája, hanem születése. És most nem a szülészetek 60 évvel ezelőtti helyzetéről lesz szó. 🙂

“Hogyan készült” rovatunkban bele lehet kukkantani a hagyományos Miska kancsók készítésébe, legalábbis abba, ahogy én csinálom.

Gyorstalpalónk első és legfontosabb lépése, tisztázni, mi is az a miskakancsó, miska, vagy mihók. Ha nincs kéznél véletlenül a Magyar Néprajzi Lexikon, akkor segítek, idézek belőle:

“ólommázas cserépkancsó. Emberfejű, süveges borosedény. A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van. Jellegzetes dísze a hasán levő domborműves kígyó és a szintén domborműves sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van. – Ez az edényforma a közép-tiszai és az alföldi műhelyek specialitása volt. A legkorábbi ismert miskakancsó 1828-ból datált, de a készítés helye még nincs feltüntetve rajta. 1833-ból azonban már olyan tárgyunk van, amelyen a dátum mellett a készítési hely is feltüntetett: készült „Mező Csáth városában”. A legtöbb miskakancsó a 19. sz. 40-es, 50-es éveiben készült. A formára és a díszítményre egyaránt vonatkozik Domanovszky György megállapítása, amely szerint: „a legdíszesebbek és egyben a legmagasabb művészi nívójúak esnek a legkorábbi időszakra”. Ezek majdnem kivétel nélkül 19. sz. eleji katonát ábrázolnak csákóval a fején, öltözetén pedig gazdag sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó. A testen előfordul még karcolt, geometrikus díszítmény és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. A díszítmények elrendezése minden darabon más és más. Legművészibbek a neves csáti mesternek, Rajczy Mihálynak a munkái. A magyar fazekasközpontok közül Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron készítettek miskakancsót, ill. elvétve Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. A legtöbbet és legnevezetesebbeket azonban Mezőcsáton, ugyanis a többi központban együttvéve nem készült annyi, mint itt. – Irod. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia (Bp., 1953); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968).”

Mivel nem vagyok népművész, vagy a klasszikus népi fazekasság művelője, inkább a kézműves kerámiaedények mai mindennapjainkba való beillesztése foglalkoztat, ezért az én miskáim is kicsit mások, mint az eredetiek. Ránézésre inkább békés juhászbácsi formájú kancsó, mintsem katona, díszítése, színvilága egyszerűsített, hogy esetlegesen a modernebb lakberendezéssel is kompatibilis legyen.

És akkor lássuk, hogyan is születik egy ilyen Miska-kancsó:

1. Korongozunk egy “kétpocakú” kancsó formát. Ez annyit takar, hogy a fal felhúzása közben viszonylag sok agyagot, vastagabb falat húzunk a felső perem felé, mert az alsó pocak a hasa/teste lesz, utána viszont még egy pocakot kell kigömbölyíteni a fejnek. A kalapja elején kialakított “csőrt” még frissen, a korong leállítása után előlről két ujjal benyomva formázzuk meg.

Sokkal érthetőbb lenne ez egy képen vagy videón magyarázva, de persze ilyenkor pont nincs kéznél senki, fotózással megbízott porontyaim elrohantak macskát és/vagy bogarat/lepkét/hernyót tanulmányozni…..

 

2. Na szóval hagytuk kicsit száradni a korongolt kancsóalapot, majd amikor bőrkemény lett (ujjal nem, csak körömmel nyomható be) fület tapasztunk rá, orrot és bajuszt illesztünk a képére. A subája szegélyét is ilyenkor ragasztom fel, minden egyes bemélyedést kézzel nyomkodva bele.

Fülezés és bajuszozás után. 

Készülnek a fiziMiskák 

3. Ezután fehér öntőfölddel(engob) lefestem a subát, majd ha kicsit szikkadt, visszavésem rá a suba mintáját:

…somolyognak már a bajszuk alatt

Subadíszítést vállalok 

4. Ezután ha megszáradtak, mehetnek a kemencébe. Szép vörösre égnek, na erről megint lemaradt a kép….tulajdonképpen ugyanolyanok, mint a fenti képen, csak terrakotta színben. Első égetés után még mindig nagyon szemtelenek.  Ugyanis még vár rájuk a szem és a haj felfestése, valamint a kalapjuk is szép barna festést kap. Színtelen átlátszó mázat kapnak.

5. Újra irány a kemence, és amikor kijönnek, mind különböző arckifejezéssel néznek a világra, így ni:

A csodálkozó, a morcos, a mélázó…..

Ugye, hogy nincs két egyforma?  Az az érdekes, hogy amikor festem a szemüket, még abban a pillanatban sem tudatosan befolyásolom a tekintetüket. Szinte maguktól lesznek morcosak, vagy éppen vidámak…..érdekes, lehet, hogy onnantól kezdve van lelkük…:)

 

Nos, nem állítom, hogy ezek után pikk-pakk minden kedves olvasóm rohan miskát készíteni otthon, de talán érdekes kicsit belepillantani a munkafolyamatba. Nekem már rutin, és sokszor nem is esik le, hogy másnak egyáltalán nem egyértelmű, hogy épül fel egy ilyen kancsó: minden mozzanata szabad kézzel. Többen állították már, hogy szerintük ez egy öntött figura, remélem most sikerült eloszlatnom minden kételyt. 🙂

Kísérleti stádium

A manóba…olyannyira kísérleti stádiumban volt a retro pöttyös müzliskészletem, hogy fotózás előtt gazdára talált. 🙂 Tehát elsőre ezt a kísérleti dizájnt sikeresnek minősíthetem.  Hogy azért némi képet alkothasson a kedves olvasó, itt egy kép egy ugyanolyan mintás ruhába öltöztetett malackáról:

Már ő sincs meg, szóval nagyon menő ez a pirospöttyös, nem hiába a pöttyös az igazi.

Aztán másik sikeres kísérlet a gyöngyházas akrilfestékkel történt, a határidő szorítása miatt döntöttem mellette egy megrendelésnél, és nem bántam meg.  Ilyen lett, szerintem illik a kedves, stilizált mintához a szolid, de nem túl fényes-csillogós, selymes hatású festék:

És a végére hagytam a legjobbat. (szerintem) 🙂 Nem vagyok egy édesszájú alkat, amikor mégis, akkor inkább étcsoki, mint cukorka, néhány kivételes esettől eltekintve. (pl. amikor kiránduláson elfogy minden kaja, és még minimum egy dombot és/vagy hegyet meg kell mászni, akkor a fűbe esett utolsó gumimaciért is harcolok) Na a másik kivételes eset a mályvacukor. 🙂 Mert azt nem lehet csak úgy előkapni és megenni, nem ám, ahhoz parázs is kell, de mi van, ha épp nem grillezünk, és nincs parázs a kandallóban. Igen bevallom, néha télen félig nyitott kandallóajtónál is bepróbálkoztam mályvacukorpirítással. Végülis működik, csak kicsit meleg van közvetlenül az ajtónál. De most vége az arcpirító élményeknek, mobil mályvacukorpirítót kreáltam. 🙂

Még fejlesztés alatt, de kiválóan működik, kellemesen pirít, és még hangulatosan világít is. Teamécsesnél nagyobb gyertya kell bele, az alátét egy külön tányérka, a felső része pedig pont olyan magas, hogy biztonságosan lehessen gyertyázni. Felfelé-kifelé bővülő peremmel, így egy kis fondü-villán kényelmesen lehet felette forgatni a cukrot.

Most még csak béta verziós képem van róla, de természetesen mázas lesz, hogy könnyen mosogatható legyen róla az esetleges cukor-ragacs.

 

Malackaland (online képregény, vagy mi a szösz..)

Kedves Olvasóim!

A Kézműves Kerámia (..jelen pillanatban inkább Pihent Agy Művek..) bemutatja a perselymalacok viszontagságos mindennapjairól szóló dokumentum-képregényét (? már ha létezik olyan 🙂 )

Az egész egy kézműves vásárra való készülődéssel kezdődött….

VÉGE

Eredmény(telen)hirdetés :)

Hát kérem szépen, lezárult a sütipecsét játék, mégpedig a következő eredménnyel: nem volt elég jelentkező. 🙂 Ebből viszont azt a következtetést szűröm le, hogy sok sütipecsét-tulajdonos művel saját konyhakertet. Ebből a nézőpontból valóban nem volt szerencsésen időzítve a nyereményjáték, legközelebb sütögetősebb időszakra hirdetem meg. 🙂

Közben régi-új technikát “vettem elő” a műhelyben: engobos, vésett díszítésű bögrék készültek. Szeretem ezt a fajta díszítést, itt az a lényeg, hogy a vörös agyag felületét fehér engobbal (öntőfölddel) borítjuk be, amibe kis száradás után a vörös felületig visszavéssük a mintát. Megfelelő szárazságnál olyan szépen, lendületesen lehet vezetni a vonalakat, mintha papírra rajzolnánk, ez sokkal közelebb áll hozzám, mint a festés. Ilyenek lettek:

Eperszezon

1200.- Ft/db

Persze vannak állatosak is: 🙂

Méhecske

Sünis

Cicás

Közben kisültek a nyúlseregek és tojáskák is, nem csak az ovisoknak jutott, vannak belőlük gazdakereső példányok még!

Felakasztható húsvéti-tavaszi dekorációk

Előző korábbi bejegyzések Következő újabb bejegyzések

%d blogger ezt kedveli: