…akkor vagy alkotnak valami közöset, ahogy az előző bejegyzésben is látható, vagy egymás munkáinak veszik hasznát valamilyen módon. Az egyik legjobb dolog, ha valaki készít valami nagyon szépet, ami megtetszik nekem, aztán kiderül, hogy neki is nagyon tetszik valami az én munkáim közül, és örömmel cserélünk egymással. Sokszor ezek szívmelengetőbb pillanatok, mint egy-egy eladás. És aztán ezek valahogy még megbecsültebb darabok lesznek azoknál, mint amiket az ember “csak úgy” pénzért megvesz. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ha megvásárolok egy másik kézműves terméket, azt kevésbé becsülném meg, csak ezek a személyes kézműves kapcsolatok adnak még valami pluszt az adott tárgyhoz.
Minával már sok mindent csereberéltünk egymással még mielőtt az előző bejegyzés sárkánytojásai megszülettek volna, és most valami olyasmit is kreálhattam, ami a munkáját is segíti: gyöngytartó tálkákat. Mert amikor épp nem sárkánytojást, üveg mandalát, kerámia tálakat fest, akkor gyöngyöt fűz, nem is akárhogy. A gyöngyök pedig potyogós, gurulós, összekeveredős, és ráadásul jó apró jószágok, szóval kellett valami, ami kordában tartja őket. Ilyen válogatós gyöngytartókat készítettem neki:
Ez azért jobb, mint egy hagyományos festőpaletta, vagy műanyag tálka, mert egyrészt nehezebb, másrészt nincs pereme, jó lapos, tehát nem lehet belőle véletlenül kiborítani az egész cuccot. 🙂 Ez a kettő volt a teszt verzió, és igazából nincs szükség változtatásokra, mert megfelelően szolgálja a célját, úgyhogy a további darabok valószínűleg csak a mélyedések számában különbözhetnek. 🙂
KeraMici 