Keramikus vagyok cukrász apukával, ez nagy nyereménynek hangzik, de azért nem egészen tökéletes. 🙂 Ugyanis a sütijeim általában finomak de rondák, amit agyagból gyártok az meg szép de ehetetlen. Ez utóbbi nem probléma, előbbiben viszont nem ártana fejlődni. Szerencsére a kreativitás mindkét szakmában fontos, így ha csúnya lesz a gyümölcstortám, csinálok belőle berki galuskát, és senki nem is gyanakszik.
(Ha lesz egyszer MacGyver a konyhában kitüntető cím adományozása, asszem indulni fogok érte. 😉 )
Különben meg arra szoktam fogni a cukrászati hiányosságaim, hogy az agyagot másképp kell gyúrni, és ahhoz vagyok szokva. 🙂
A sütipecsétet meg nem tudom megunni, mindenféle boldog-boldogtalan tészta kap a fejére. A krumplis pogácsára azért már túlzás volt, na.Újabb bevált recept: darálós vagy gépi keksz. A klasszikus Horváth Ilona szakácskönyvben is benne van, azért nem is linkelem, annyi módosítást eszközöltem, hogy nem tettem bele sütőport, viszont ez esetben a tojásoknak csak a sárgáját kell felhasználni, különben kemény lesz.
Aztán eszembe jutott, hogy ugye múltkor is már be akartam mázazni őket. Mármint kekszeket, elnézést a szakmai áthallásért. 🙂 Ja és csokival, természetesen. Nem is lett rossz, bár még nem tökéletes: vaj helyett pici olajjal fényesebb lenne, és ahhoz, hogy a nyomott minták szépen átüssenek a csokin, elég hígra kell komponálni a mázat. Kevés vízzel hígítottam, belemártottam, és az utolsó darabnál rájöttem, hogy finoman ecsettel rákenve is jól mutat.
Alapvetően saját magamhoz képest elég jók lettek, ezzel bátorítom azokat, akik félnek hogy esetleg ügyetlenül állnak a kekszes mókához. Persze kis gyakorlattal ennél sokkal szebbeket is lehet kreálni, és a család egyáltalán nem bánja, hogy a kísérletező kedv miatt különböző édességeket kell majszolni nap mint nap. 🙂 (persze nem szabad elfelejteni, zöldség-gyümi naponta 3x!!)
KeraMici 