Azért ez a szakma sem fenékig tejfel, az alábbi esetben még csak stresszmentesnek sem nevezhetem.
Ez maradt két hét gondos munkájából égetés után:
Ezek kb. 30 cm átmérőjű tálak voltak, mind korongolt. Babusgattam őket két hétig, mert általában a nagy lapos felületek hajlamosak selejteződni, sokszor már száradás közben elrepednek. Ide-oda rakosgattam szerencsétleneket, hogy megfelelő hőmérsékleten száradjanak szépen lassan, de hiába.
Tanulsága ennek is van: nem szabad túl nagy lapos tálakat korongolni. 🙂 Régebben az ilyen megrendeléseket el sem vállaltam, bár akkoriban még nem voltam elég gyakorlott, és nem is igen sikerült ilyen nagyokat korongolni. Most azon felbuzdulva, hogy már viszonylag gyorsan és biztos kézzel megcsinálok egy ilyet, elvállaltam. Főleg mert nagyon kedves megrendelő kérése volt, ezért viszont most duplán kellemetlen a dolog. 😦
Tehát az ehhez hasonló darabokat nem ajánlatos korongolni, hanem más módszerekkel kell legyártani. Nagy segítség ilyenekhez pl. egy mángorlóasztal–ami nekem sajnos nincs(még), de ha lesz, rögtön szólok. 🙂 Addig is inkább a sütipecsétekre koncentrálok, már száradnak a legújabb minták….;)
KeraMici 