Juj de rég írtam bejegyzést, szégyellhetem magam. Szerencsére jó mentségem van: nekiálltam dolgozni. Igaziból. 🙂 Mármint elkezdtem a kétkezi munkát.
Első nekifutásra a súlyos beteg kemencém igényelt azonnali beavatkozást. Némi felújítás–tetőlemez csere, szigetelés pótlás stb–és ha nem is jobb, mint új korában, de most rendesen működik. Közben persze nagytakarítás, készletek felérése. Kellemes meglepetésként sokkal több mázam maradt, mint reméltem, igaz mind beleszáradt a vödrökbe…..De sebaj, mert a kerámiamáz attól hálás anyag, hogy felvizezés, áztatás, alapos átszűrés és keverés után azonnal újra használható.
Friss és jó minőségű fazekasagyagra persze szükség lesz, de ami régi és kőkeményre száradt, az is újrafelhasználható. (mondjon valaki ennél hatékonyabb öko-foglalkozást 😀 ) A “selejt” száraz, leeső agyagot egy jó nagy edénybe gyűjtöm, vizet öntök rá, hogy ellepje, és szabad levegőn tárolom. Ez azért jó, mert télen megfagy, aztán amikor felenged, újra tökéletesen homogenizálni lehet gipszlapokon kiszárítva, és amikor megfelelő képlékenységűre száradt, jól átgyúrva. Aztán már csak jól be kell csomagolni fóliába és kész. Az így visszanyert anyagot természetesen nem az első osztályú megrendelt darabok készítéséhez használom, hanem pl. kézművesfoglalkozáskor, játszóházban, gyakorolni, kísérletezni.
(ami meg már menthetetlen, azt jól beássuk a konyhakertbe, meghálálja a vetemény 🙂 )
Nos, hát ezzel telnek a napok, vár még egy kis meszelés, anyagbeszerzés, ez-az…..ja és az oldal frissítgetése!