Mármint nem nyári szünet után, abban még nyakig vagyunk, csak hát nem írtam jó ideig. Ami nem azt jelenti, hogy nem csinálok semmit. Munka az van. Bepótolandó a lemaradást beszámolok időrendben:
Május-Június: ez ugye a ballagások, évzárók ideje, be is futott pár kérés ismerős anyukáktól, hogy segíteni kellene ajándék ötletekben a tanító/óvónéniknek. A lényeg persze, hogy akármi is az ajándék, a gyerekek neve, meg lehetőleg a dátum szerepeljen rajta, és legyen minél eredetibb, nehogy aztán szegény pedagógus néninek/bácsinak aztán külön szobát kelljen fenntartani a névsoros egyforma padlóvázák számára. 🙂
Készültek ovis ballagásra katicabogarak, pöttyeiken az iskolába készülők neveivel; iskolás évzáróra nyitott könyvek, osztálynaplók, festett kaspók; sőt kupák néptáncverseny legjobbjainak. És akkor még ott a sok meg nem valósult, de fantáziadús ötlet, eltéve jövő évre.
Július : juhé itt a nyári szünet! Legalábbis a gyerekeknek, és mit csinálnak általában a gyerekek nyáron? Hát például táboroznak. Vagy csak úgy általában lejönnek nyaralni családdal, rokonokkal ide a Balcsira. A mindenekfelett álló program persze a strand, de a vízben ázni nem lehet egész nap. (na jó lehet, mert őslakos balatoniként gyerekként nagyrészt ezt csináltam…:D) Szóval igény van más elfoglaltságra is, és a kézművesség mindig egy különösen érdekes dolog a gyerekeknek (is).
Így aztán agyagozóst játszom lovastáboros, nagyinál nyaraló, táborozó, külföldi, belföldi, kicsi és nagy lurkókkal. Akár koronggal, akár csak kézi formázással, de mindig nagyon szeretik, mert az agyag formázhatóságának tényleg csak a képzelet szab határt. Az elkészült darabokat ki is égetem nekik szívesen, bár legtöbbször olyan lelkesek, hogy inkább hazaviszik és levegőn szárítják, csak nehogy ki kelljen adni a kezükből a saját munkájuk gyümölcsét.
KeraMici 