Valentin napra

Azt gondolná az ember, Valentin nap még odébb van, meg sej ráérünk arra még, és különben sem őshonos ünnep, na. …..De azért…hát mégis…amúgy is olyan szürke az idő, meg hideg is van, meg unalmas a tél vége….meg akit szeretünk, azt mindig jó meglepni, alkalomtól függetlenül. Úgyhogy összeszedtem pár ötletet, mivel lehetne örömet szerezni ilyenkor (is). Hátha kedvet kap az is, aki nem szokta kifejezetten számon tartani ezt a napot különleges alkalomként.

Szerintem hangulatos ajándék lehet például a mályvacukor-pirító, meghitt gyertyafénynél apró édességekkel való közös foglalatoskodás, miközben kint tombol a hóvihar. ( 🙂 ez utóbbi fontos hangulatfokozó elem, tetszés szerint kiegészíthető még kandalló mellett dorombolva durmoló macskával ).

Hasonló elven működik a csoki-fondü készlet is, ha valaki nem szereti a mályvacukrot. Az alulra helyezett mécses lassan felolvasztja, és melegen tartja a tálba helyezett ízlés szerint elkészített csokit, amibe aztán mindenféle finomságot lehet mártogatni, aminek jót tesz a csokibevonat. (közben felvilágosítottak, hogy hagyományosan sajt-fondüként is működik a dolog, de én eddig csak csokival próbáltam) Természetesen a kandalló-hóvihar-doromboló macska kiegészítő hangulatelem fondüzés közben is alkalmazható. 🙂

Na tessék, a harmadik ötletem is édességgel kapcsolatos, na mi lehet? Igeeen, sütipecsét.  🙂  De szerintem ilyenkor máshogy ajándékozandó, mint mondjuk karácsonykor, mert például ha hölgy ajándékoz, akkor nem konkrétan a pecsét lehet az ajándék, hanem egy doboz egyedi feliratos pecséttel díszített saját készítésű keksz. (ezt így visszaolvasva elnézést kérek az uraktól, természetesen cukrász vénával megáldott uraktól is nagyon romantikus ajándék lehet ugyanez a hölgyek felé, sőt…! )

És végül jöjjön a bögre………………Ugye milyen fantáziátlanul hangzik? Főleg, hogy Valentin nap előtt egy hónappal már kezdik telerakni a kereskedelmi egységek polcait szívecskés bögrékkel. Na az valóban kissé unalmas, de más szemszögből meg valószínűleg a bögre pont az az edényke, amit naponta legalább egyszer, de télen szerintem jóval többször kézbe veszünk, miért ne induljunk ki ebből? Nem drága, nem túl nagy, hasznos, és szinte állandóan szem előtt van. Ha egyedivé tesszük, szívhez szóló kis ajándékot kreálhatunk belőle. Itt a karácsonyi bögre-rendelések adták az ötletet, konkrét példám nincs is, a fantázia szab határt mindennek. Nagy sikere volt a bögre aljában ülő állatkáknak, a fülén ülő filterakasztóként is funkcionáló figuráknak, egyedi feliratoknak (titkos beceneveknek) , rátétes mintáknak, stb…És ezen ötletek nagy része müzlis tálkán is megvalósítható.

A képek előtt még egy fontos tudnivaló: egyedi megrendelések átfutása 2 hét. Tehát ha egyedi, névre szóló meglepetést szeretnél készíttetni saját elképzelésed alapján, időben add le a megrendelést, emailben, telefonon, hozzászólásban vagy akár facebookon. (elérhetőségeim továbbra is a fent a menüben) Természetesen ha a készletből választasz, azt még később is megteheted.

éééés KEDVEZMÉNY is van: minden január 31. éjfélig beérkezett Valentin napi egyedi megrendelésnél a SZÁLLÍTÁSI KÖLTSÉGET ÁTVÁLLALOM!  (csak kifejezetten a Valentin napi ajándékok megrendelésére érvényes, az őszinteséget mindenkinek saját lelkiismeretére bízva 🙂 )

 

Mályvacukor pirító

..na amikor ezt mondom, akkor szoktak visszakérdezni, hogy micsoda?? Meg ott van az arcokon az a félmosoly, hogy már megint pihent vagyok.

Pedig kérem szépen, ezt én tudományosan megalapoztam. Van ugye ez a mályvacukor, vagy pillecukor, ami nélkül tök jól elvoltam 34 évig, meg különben sem vagyok édesszájú, úgyhogy nem is érdekeltek igazából soha a cukorkák. Korábban már írtam róla, hogy a gyerekek unszolására vettem egyszer, aztán kipróbáltuk pirítva, na ott végem volt. Függő még nem vagyok, de egy kicsit rákattantam.Szóval amikor tábortüzes időjárás van, akkor minden adott, maradék parázs felett pár cukor és kész. Viszont tábortűz híján megállt a tudományom tél közepén, amikor rámtört az úgyennékmályvacukrot érzés. Kandalló maradék parazsánál próbálkoztam, de könnyen megég a cuki, meg rövid a fondüvilla amivel odatartom, ezért kicsit az ember arca is megpirul….

Éééés akkor jött a szikra: műhelyben pakoltam maradék mécsestartókat, tányérokat, hogy mire hasznosítsam őket, és akkor beugrott. Aztán jött a nyár, és ott tartottam, hogy megállt a projekt annál a pontnál, hogy ide feltöltöttem a pirító alkalmatosság képét. Most viszont megint nincs már az az igazi grillezős idő, úgyhogy elővettem a cuccot, és illusztrálom, hogy valóban jól működik:

1.Hozzávalók: mályvacukor (pillecukor, natúr, nem a színezett, gyümölcsös ízű), mécses vagy gyertya, fondüvilla, gyufa

 

A teamécses kicsinek bizonyult, kicsit nagyobb gyertya volt ideális, ami magasságban kb. a mécsestartó feléig ér.

 

2. Itt még a teamécsessel világít, de a nagyobb gyertyával nemcsak hatékonyabb volt, hanem az áttört mintán keresztül hangulatosan kirajzolta az asztalra a láng fényét. (szóval akkor is szép, ha épp nem pirításra használjuk, hanem csak hangulatvilágításként)

 

3. Óvatosan a láng fölé tartjuk a villára szúrt cukrot, úgy, hogy ne égjen, hanem csak szépen piruljon. Ahogy elkezd pirulni, halkan sistereg, és a felülete picit felhabosodik, lehet közben forgatni, hogy egyenletes legyen rajta a karamellizált bevonat.

Ne tartsuk közvetlenül a lángba, mert akkor kormol, a láng felett látni fogjuk, hol van az a pont, ahol ideálisan pirul a cukor.

 

 

4.  Ha már szépen “körbekaramellizáltuk”, és kezd a cukor is nyúlni, kész is van. Vigyázni kell, ha már nyúlik, ne nagyon forgassuk tovább, vegyük le mielőtt még beleesik a gyetyába.

Na, ha így néz ki, akkor már finom. Ja és vigyázat, forró!! Azért van ilyen szép tágas tányérka hozzá, hogy a peremére letehessük a kész, de még forró cukit. Könnyen lemosogatható róla a ragadvány.

Tulajdonképpen ennyi is az egész mutatvány, nem ördöngösség, a házi tesztek alapján annyira bevált, hogy persze már megint nekem jutott a legkevesebb……

Ha tetszett, lehet rendelni, 2600.- Ft egy szett (mécsestartó+tányér), a forma adott, a színt viszont ízlés szerint ki lehet választani. Fondüvillával és egy csomag pillecukorral összecsomagolva szerintem egyedi és jópofa karácsonyi ajándék is lehet. 🙂

Kísérleti stádium

A manóba…olyannyira kísérleti stádiumban volt a retro pöttyös müzliskészletem, hogy fotózás előtt gazdára talált. 🙂 Tehát elsőre ezt a kísérleti dizájnt sikeresnek minősíthetem.  Hogy azért némi képet alkothasson a kedves olvasó, itt egy kép egy ugyanolyan mintás ruhába öltöztetett malackáról:

Már ő sincs meg, szóval nagyon menő ez a pirospöttyös, nem hiába a pöttyös az igazi.

Aztán másik sikeres kísérlet a gyöngyházas akrilfestékkel történt, a határidő szorítása miatt döntöttem mellette egy megrendelésnél, és nem bántam meg.  Ilyen lett, szerintem illik a kedves, stilizált mintához a szolid, de nem túl fényes-csillogós, selymes hatású festék:

És a végére hagytam a legjobbat. (szerintem) 🙂 Nem vagyok egy édesszájú alkat, amikor mégis, akkor inkább étcsoki, mint cukorka, néhány kivételes esettől eltekintve. (pl. amikor kiránduláson elfogy minden kaja, és még minimum egy dombot és/vagy hegyet meg kell mászni, akkor a fűbe esett utolsó gumimaciért is harcolok) Na a másik kivételes eset a mályvacukor. 🙂 Mert azt nem lehet csak úgy előkapni és megenni, nem ám, ahhoz parázs is kell, de mi van, ha épp nem grillezünk, és nincs parázs a kandallóban. Igen bevallom, néha télen félig nyitott kandallóajtónál is bepróbálkoztam mályvacukorpirítással. Végülis működik, csak kicsit meleg van közvetlenül az ajtónál. De most vége az arcpirító élményeknek, mobil mályvacukorpirítót kreáltam. 🙂

Még fejlesztés alatt, de kiválóan működik, kellemesen pirít, és még hangulatosan világít is. Teamécsesnél nagyobb gyertya kell bele, az alátét egy külön tányérka, a felső része pedig pont olyan magas, hogy biztonságosan lehessen gyertyázni. Felfelé-kifelé bővülő peremmel, így egy kis fondü-villán kényelmesen lehet felette forgatni a cukrot.

Most még csak béta verziós képem van róla, de természetesen mázas lesz, hogy könnyen mosogatható legyen róla az esetleges cukor-ragacs.

 

%d blogger ezt szereti: