A manóba…olyannyira kísérleti stádiumban volt a retro pöttyös müzliskészletem, hogy fotózás előtt gazdára talált. 🙂 Tehát elsőre ezt a kísérleti dizájnt sikeresnek minősíthetem. Hogy azért némi képet alkothasson a kedves olvasó, itt egy kép egy ugyanolyan mintás ruhába öltöztetett malackáról:
Már ő sincs meg, szóval nagyon menő ez a pirospöttyös, nem hiába a pöttyös az igazi.
Aztán másik sikeres kísérlet a gyöngyházas akrilfestékkel történt, a határidő szorítása miatt döntöttem mellette egy megrendelésnél, és nem bántam meg. Ilyen lett, szerintem illik a kedves, stilizált mintához a szolid, de nem túl fényes-csillogós, selymes hatású festék:
És a végére hagytam a legjobbat. (szerintem) 🙂 Nem vagyok egy édesszájú alkat, amikor mégis, akkor inkább étcsoki, mint cukorka, néhány kivételes esettől eltekintve. (pl. amikor kiránduláson elfogy minden kaja, és még minimum egy dombot és/vagy hegyet meg kell mászni, akkor a fűbe esett utolsó gumimaciért is harcolok) Na a másik kivételes eset a mályvacukor. 🙂 Mert azt nem lehet csak úgy előkapni és megenni, nem ám, ahhoz parázs is kell, de mi van, ha épp nem grillezünk, és nincs parázs a kandallóban. Igen bevallom, néha télen félig nyitott kandallóajtónál is bepróbálkoztam mályvacukorpirítással. Végülis működik, csak kicsit meleg van közvetlenül az ajtónál. De most vége az arcpirító élményeknek, mobil mályvacukorpirítót kreáltam. 🙂
Még fejlesztés alatt, de kiválóan működik, kellemesen pirít, és még hangulatosan világít is. Teamécsesnél nagyobb gyertya kell bele, az alátét egy külön tányérka, a felső része pedig pont olyan magas, hogy biztonságosan lehessen gyertyázni. Felfelé-kifelé bővülő peremmel, így egy kis fondü-villán kényelmesen lehet felette forgatni a cukrot.
Most még csak béta verziós képem van róla, de természetesen mázas lesz, hogy könnyen mosogatható legyen róla az esetleges cukor-ragacs.
KeraMici 