Még egy kis re(cicc)ling

A múltkori bejegyzéshez valamelyest kapcsolódó témával jövök, ha már úgyis az újrafelhasználásról volt szó. Amúgy is nemrég volt madarak és fák napja, és úgy vagyok vele, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem tegyünk is valamit a természetért.

Nos, azt bemutattam legutóbb, hogy a felhasznált alapanyagokat hogyan lehet újra és újrahasznosítani, de mi a helyzet a csomagolóanyagokkal? Törékeny árut sajnos lehetetlen egyik helyről a másikra teleportálni megfelelő mennyiségű (és minőségű) térkitöltő-, ütéselnyelő-, és csomagolóanyag nélkül, ez nyilvánvaló. Sőt erről már írtam is egy képregényt régebben, itt lehet megnézni, hogyan is néz ki a csomagok összeállítása :

https://kezmuveskeramia.hu/2013/09/25/kicsi-suni-nagy-utazasa-avagy-a-postazas-titkai/

Annak az irományomnak az utolsó bekezdésében említettem meg, hogy kizárólag újrafelhasznált csomagolóanyagokat használunk, és erről elmélkednék egy kicsit bővebben: tulajdonképpen az indított e bejegyzés megírására, hogy láttam egy vérre menő vitát arról, a márkaépítésben mennyire fontos a letisztult arculat (eddig oké) beleértve a csomagolást is. A vita résztvevőinek egyik része szerint ez csakis úgy valósítható meg, ha szép, újonnan vásárolt gyári papírdobozokat veszünk, opcionálisan a saját logónkkal felmatricázzuk-bélyegzőzzük-pecsételjük ilyesmi, és szerintük totálisan ciki és tilos emiatt használt dobozban a termékünket útjára bocsátani, mert ezzel degradáljuk a saját márkánkat.

Nos hát amondó vagyok, hogy a saját márkám én vagyok, én pedig már gyerekkoromban is igen elvetemült természetbúvár és környezetvédő voltam (greenpeace volt a jelem az oviban 😀 ) tehát nekem egyetlen járható út van: az újrahasznosítás a fenntarthatóság jegyében. Szerintem kimondottan fontos, hogy ne termeljünk feleslegesen még több szemetet, és ha új dobozt vásárolnék, óhatatlanul az lenne a sorsa az útja során, hogy valahol kidobják–jobb esetben a szelektívbe. Pedig nagyon sok helyen termelődik alig használt, szinte új kartondoboz, ismerős boltok örülnek, ha megszabadítom őket néhánytól, ezért lelkesen élek is a lehetőséggel. Törékeny áruk, járműalkatrészek dobozai a kedvenceim, profik, strapabíró felépítésűek, tiszták és takarosak, sokszor zavaró minta nélkül, csak az eredeti beszállító matricáit kell eltávolítani róluk. Aztán vannak persze mintásak is, ezeket egyszerű barna háztartási csomagolópapírral vonom be (újrahasznosított, mi más? 🙂 ) hogy mégis csinos minimalista megjelenéssel érkezzenek a célállomásukra. Ja, és persze csak tiszta és ép dobozokat használok, de ezt nem is kell külön hangsúlyoznom gondolom…

A kitöltőanyag általában a dobozokkal együtt kiselejtezett eredeti töltelékanyag, jó kis pukifólia (ööö..nem biztos hogy ez a hivatalos neve…) levegős fólia (alias zacskós semmi…vagy csomagolt léggitárhúr… 😀 ), különböző szivacsok, meg az a cuki pattogatott kukoricaszerű anyag, ami olyan jól tapad statikusan kutyaorra és macskabundára. Ez is mind kuka lenne újszerű állapotban, de megmentjük a csúnya végtől.

Összességében tehát azt gondolom a márkám emiatt nem hogy nem szenved kárt, hanem saját hitelességem igazolom azzal, hogy az újrahasznosításra törekszem a csomagolásban (is) Úgyhogy remélem nem bánjátok, hogy a keramicik nem dizájner szerkóban érkeznek a postával, és egy kicsit talán nektek is jóleső érzés lehet, hogy ezzel ha csak közvetve, de icipicit tehermentesítettük a világot amiben élünk. Lásd a nagy igazságot: “gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”!

Reklámok

Körforgás

Most egy olyan témáról szeretnék mesélni, ami nekem tök természetes dolog, de egy spontán beszélgetésben elhangzott véletlen mondat kapcsán esett le, hogy ez csak nekem evidens. (meg maximum a szakmában dolgozó kollégáknak) Szóval most laikusoknak szeretnék bepillantást engedni a színfalak mögé, avagy mi történik az agyaggal, meg azzal rettenetes sáros cuccal, ami munka után a korongon (és néha körülötte, a közelben tartózkodókon és az ott lábatlankodó kutyán) köt ki. Nos, élőlények és textiláruk esetében a mosás még mindig a klasszikus megoldás, de amúgy az agyag meg nem kosz, hanem jó kis agyag és kész, de ezt az elvet lehet hogy csak fazekasok vallják. 😀

Tehát képregény következik az agyag útjáról a munka kezdetétől az újjászületésig:

Tulajdonképpen végtelen a folyamat, igazából olyan agyag, ami a szemétben végzi, nincs is. Maximum olyan eset volt, hogy túl sokat hagytam összegyűlni, és nem bírtam az újrafeldolgozást, viszont akkor odaajándékoztam az egészet egy vályogépítészettel foglalkozó társaságnak, akik nagyon örültek neki.

Amit újrafeldolgozok, az is hibátlan minőségű, lehet vele korongolni, szobrászkodni, akármit, sokszor nem is látszik kívülről hogy bármiben különbözne a boltitól. Rendelésekhez és új árukhoz mégsem ezt használom, de csupán azért, mert ezekben a vödrökben több fajta agyag keveredik össze, mindegyiknek mások az eredeti tulajdonságai (pl. samottos a sütőedényhez kell, kis zsugorodású a tányérokhoz, fehér megint máshoz, ésatöbbi) így megvan, hogy melyik munkákhoz melyik fajtából dolgozom. Nagyon kiváló viszont kézműves foglalkozásokhoz, mert begyúrásnál puhább és keményebb állagú hengereket is tudok előállítani, így pl. gyerekek, felnőttek igényeihez is lehet igazodni, és költséghatékonyabb is egy-egy foglalkozás, nem kell izgulni, mennyi agyagot “maszatolnak szét” a lurkók (és szüleik 🙂 )

%d blogger ezt kedveli: