Még régen gyerekként, amikor már nem annyira akartam állatorvos lenni, mert kezdtem rájönni, hogy a sebészeti feladatokat nem nekem találták ki, akkor egy ideig foglalkoztatott a gondolat, hogy lehetnék mondjuk például restaurátor. Hogy ezt akkor kb. 12 évesen az váltotta-e ki, amikor lefestettem egy rozoga gereblyét temperafestékkel és kiderült hogy elég menőn néz ki, hát nem tudom….nyilván nem volt művészi értéke, meg amúgy is ki fest gereblyenyelet ?!… pff….. Na mindegy, szerettem helyrepofozni régi kacatokat, de csak úgy a magam elképzelése szerint, és azért a restaurátori munka ennél kicsit kötöttebb, szóval végül aztán annyira nem vonzott az ágazat…
….még a végén valami ilyesmi sült volna ki belőle 😀 : Macskásított műalkotások 🙂
Szóval ettől megkíméltem a világot, inkább olyan kéréseket vállaltam el, amikor egy régi törött kerámiát kellett reprodukálni, vagy kopott gipsz szobrot festettem újra. Mindez azért elég távol áll a restaurátori munkától, csak mindig eszembe jut róluk az a régi gereblye. 😀 Nos, nemrég egy kedves megrendelőm kért meg arra, hogy egy régi fűszeres szekrénykét próbáljunk meg újra használhatóvá tenni úgy, hogy közben megőrizzük antik báját. Mivel ez egy fából készült fiókos tároló, én meg egy kicsit plasztikusabb munkakörben mozgok, nem nagyonn láttam a megoldást, hogy lehet a két anyagot összehozni. Aztán egyszer csak jött egy “flash” (a hirtelen megvilágosodás túl hosszú szó 🙂 ) és nini, megcsináltam! Leírva unalmas lenne, inkább megmutatom képeken:
Azért továbbra sem tervezek pályát módosítani, de be kell vallanom, hogy élvezetes feladat volt, örültem, hogy elkészíthettem. És a legjobb az egész történetben, hogy újra munkába állhatott egy valaha hasznos, de közben elfeledett konyhai “bútorka”.
KeraMici 