Nehéz úgy naprakészen tartani egy blogot, oldalt, ha nem naprakész maga a dolog, amiről szól. Az időjárás nem hajlandó előremozdítani a haladást, így a műhelymunka továbbra is függőben.
Kerámiákat azonban készítettem a gyerekek születése előtt is bőven, csak hát ugye a digitális technika még nem volt sehol, és sajnos sok-sok olyan szép darabot adtam el, amiről nem készült fotó. (persze az analóg képeimet is feldolgozhatnám, és vannak is ilyen irányú terveim)
Kicsit mesélek azokról, amik eddig felkerültek:
“Tűzhordók” mécsestartó című alkotásom az egyik legrégebbi, iparművészeti vizsgamunkának készült 1997 elején. Korongozva készültek, kézzel díszítve, magastűzű mázzal mázazva. A figurák tálkáiba teamécses méretű gyertyák illenek. Egyedi darab, eladásra nem készítettem belőle.

60-70 cm magas szobrokból álló Betlehemes. 1997 végén készült, kiállításra. A szobrok korongozottak,viszont a méretek miatt egy-egy darab kb. 4-5 külön gyűrűből van felépítve. A korongolt alapra aztán kézi formázással kerültek a végtagok, ruhadarabok, díszítések. Máz alatti kézi festés, színtelen transzparens mázzal mázazva. Több kiállításon szerepeltek, 1998-ban Budapesten a Betlehemi Jászol Pályázaton díjat kapott.

Ez egy Zalakerámia zsengélt, nyers, beépíthető kályhacsempe, amire engobos bevonatot készítettem, és máz alatti festéssel festettem szabad kézzel a mintát, majd színtelen mázzal mázaztam. Ez egy mintadarab volt, azt hivatott bemutatni, hogy szabványos alap kályhacsempéből hogyan lehet egyedi kályhát tervezni, építtetni. (2001.)
Ő most is itt csücsül az asztalomon, és még mindig félkész állapotban leledzik. 2007-ben született, és még mindig nem hajlandó eldönteni, milyen festést is szeretne. 🙂 Egyébként kb. 12 cm magas figura, vízköpőszobrok ihlettek meg, aztán ez bújt elő az agyagból…Érdekessége, hogy pont egy kerámiakészítés szempontjából teljesen terméketlen időszakban kezdett el “viszketni a tenyerem”, szóval nagyon létre akarhatott jönni. 😀