Egyszerűen kék

Sajnos nem vagyok akkora fotós tehetség, mint szeretnék, pedig fontos lenne jó minőségű fotókat közvetíteni az érdeklődők felé. Azért igyekszem, remélem tudok fejlődni. (vagy egyszerűen le kellene cserélnem a jelenlegi gépemet…) Egyébként tárgyfotózás szempontjából bizonyára vannak könnyebben és nehezebben fotózható dolgok, és nem vagyok biztos abban, hogy a kerámia, főleg ha szép fényes mázas, akkor a könnyebb kategóriába tartozik.

Valahol olyan tanácsot kaptam, hogy akkor szép és jó és egységes a látvány mondjuk a meskán, vagy egyéb kirakatszerű felületen, ha mindig ugyanolyan háttér előtt fotózunk. Hát megpróbáltam és katasztrofális eredményt sikerült elérnem a különböző színű mázaknál. Az még hagyján, hogy eleve a világos nem mutat ugyanolyan jól a világos háttér előtt, mint a sötét (és fordítva) de még képesek is a fényes felületük miatt visszaverni a fényt, vakut, bármit… Szóval mindent megtesznek, hogy a kétségbeesés határára sodorjanak, miután több nap többféle időjárásának összes fényviszonyát kipróbálva kikukázok vagy százhúsz elkészített fotót. És ez még csak egy azaz 1 darab tárgy volt. 🙂 A kedvencem az a világos pasztell színű edényke volt, ami alá direkt egy kellemes vajszínű/vaníliás jellegű papírt vettem háttérnek a fotóboxba (bezony ilyenem is van, saját gyártmány)…na hát ez a cserép valahogy az összes vaku és nem vaku beállításnál képes volt a gyönyörű finom vajszínű hátteremből a leggagyibb gumikacsa-sárga árnyalatot varázsolni. A mai napig nem tudom hogyan….De hát, mint említettem az elején, nem vagyok egy nagy fotós. 🙂

Pedig annyira szeretném megmutatni a kedvenc kék mázam, és szerintem a *BOLT*-ba, illetve a korábbi bejegyzések közé töltöttem már fel kék kerámiákat, de ez most még szebb lett, mert kevertem egy kicsit a különböző kék pigmenteket. Hogy visszaadja-e a fotózás, azt nem hiszem, de próbálom több edényen is megmutatni.

Ugye milyen csalóka? Pedig egyformának kellene lennie, de minden képen más.

kék pitesütő kék gulyásos csipke kerámia kerámia falióra

Köszönet és köszöntés

Boldog Új Esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak, vásárlómnak, megrendelőmnek, érdeklődőnek! Ez volt a köszöntés, és köszönet is jár mellé a vásárlásokért, megrendelésekért, ötletekért, értékes visszajelzésekért, és együttműködésért. Volt sok nehéz feladat, volt amelyiktől tartottam, volt ami könnyűnek indult, ám a fizika-kémia és a szakma egyéb sajátosságai folytán problémás lett. Aztán volt nagyon sok olyan is, ami végül idő hiányában nem valósult meg, arra majd itt lesz 2014.

Eddig mindig az alapján tettem közzé az elmúlt év népszerűségi listáját, hogy miből rendeltek a legtöbbet, vagy melyik egyedi megrendelés kapta legtöbb pozitív visszajelzést. Most inkább legyen valami újdonság: azokat mutatom meg itt, amik készítés közben nekem voltam a szívem csücskei valamilyen (gyakran számomra is homályos) okból kifolyólag.

Tehát 2013-as kedvenceim, sorrend és a teljesség igénye nélkül:

Még egy kis sütnivaló…

..na persze sütipecséttel. Ígértem már egy ideje bejegyzést arról, hogy milyen tapasztalatok, eredmények születtek/születnek időközben a sütipecséttel kapcsolatban. Nos igyekeztem egyrészt tovább kísérletezgetni velük, másrészt összegyűjteni vásárlók, megrendelők tapasztalatait.

Általánosságban erre a “szakterületre” (mármint a mintázott kekszkészítésre) is igaz az, hogy gyakorlat teszi a mestert. Magának a keksztésztának a sajátosságait is meg kell szokni, illetve a pecsét ideális használatát is ki kell kísérletezni. Én a pecsétkészítés előtt szinte soha nem sütöttem kekszet, valahogy a muffin volt a favorit, és elég nehéz volt átállni a keksztésztára, megszokni, megtapasztalni az ideális állagot, keménységet. Úgyhogy az első szériák közt volt jó pár elég szégyenletesen kinéző, és persze a pecsétet hibáztattam, biztos azt véstem túl vékonyan-túl vastagon-túl mélyen-túl sekélyen, ésatöbbi. Szóval először is cukrász édesapám korrepetált linzergyártásból, és tesztelte a pecséteket is.

Egyébként ennek a kísérletezős időszaknak is megvan a szépsége: ami nem sikerül szépre, azt is meg lehet enni, nem veszik kárba. Szerencsére a finomságukkal nem volt gond, úgyhogy a család lelkesen támogatta minden próbálkozásomat. 🙂

A másik saját tapasztalat, hogy az alapanyagokon is rengeteg múlik. Nekem például a margarin nem jött be, mondjuk amúgy sem szeretem, de kipróbáltam, hogy megoszthassam a tapasztalatot. Még a legolcsóbb hipermarketes vajakkal is szebb tartású kekszet lehet kreálni, mint margarinnal. Sarkalatos a cukor is, célszerű porcukorral készíteni, az simább felületet ad, szebben kirajzolódik a minta.

Előfordul, hogy ragad a pecsét a tésztára, erre hallottam olyan megoldást is, hogy olvasztott vajba kell mártani közben, de halványan liszttel megszórt tésztára nyomva is elkerülhető a ragaszkodás. Minél többet van gyurmázva a tészta-főleg ha gyerekekkel pecsételünk, és százhúszszor gyúrjuk vissza a széleket 🙂 -annál inkább előfordulhat a ragadás, mert közben egyre lágyabb lesz az anyag. Ez egyébként úgy is elkerülhető, ha a tésztát kicsit vastagabbra nyújtjuk, mint amilyenre a kész kekszet szeretnénk, mert akkor nem kell akkora erővel rányomni a pecsétet, nem ragad a tészta a vésetbe, a végeredmény pedig a nyomás miatt úgyis vékonyabb lesz.

Mi először kisodorjuk lappá a tésztát, aztán pogácsaszaggatóval korongokat szaggatunk, majd megnyomdázzuk őket. De lehet úgy is, hogy kb. diónyi gombócokat formázunk, és azokat lapítjuk le a pecséttel; vagy az egész tésztát hengerré sodorjuk, egyforma vastag korongokat vágunk le késsel belőle, és azt mintázzuk.

Általában a keksz és linzerreceptek írnak egy kis pihentetést a tésztának, de mivel kisgyerekeknél a  lelkesedés ritkán párosul türelemmel (minek pihenjen a tészta, elfáradt, amíg gyúrtuk?) ez kihagyható, én nem vettem észre különbséget a “kipihent” és az azonnal megnyomdázott verziók között. 🙂

Most pedig mazsolázok a felhasználók által küldött visszajelzések között, ezúton is nagyon köszönöm minden kedves sütipecsét-tulajdonosnak, hogy megosztotta az eredményeit:

Zsuzsi karácsonyi kekszei Kiskunfélegyházáról

Zsuzsi karácsonyi kekszei Kiskunfélegyházáról

Szintén Zsuzsi munkája, a pecsét grillázson is működik!!

Szintén Zsuzsi munkája, a pecsét grillázson is működik!!

Zsuzsanna kekszei Budapestről....

Zsuzsanna kekszei Budapestről….

...az ő ötletességét dicsérik ezek a hópihés kekszek is, itt két különböző tészta krémmel van összeragasztva.

…az ő ötletességét dicsérik ezek a hópihés kekszek is, itt két különböző tészta krémmel van összeragasztva.

Boglárka kekszei. A kamillás mintát saját ötlete alapján valósítottam meg, szerintem nagyon mutatós.

Boglárka kekszei. A kamillás mintát saját ötlete alapján valósítottam meg, szerintem nagyon mutatós.

 

Egyedi megrendelésre készült saját logóval ellátott pecsét is, erre lehet olvasni róla: http://kisviragvilag.blogspot.hu/2013/01/witzl-sutigyar.html

Witzl sütik

Witzl sütik

Legnagyobb karácsonyi meglepetésem pedig Csokiparány Csengétől kaptam: Sütimizéria 2. című receptes könyvecskéjében szerepel általam készített pecséttel díszített keksz. 🙂 Itt a weboldala, sok-sok mesés finomsággal: http://csokipari.hu/

Sajnos a fotót nem tudom linkelni, a könyvecskében nyomtatott formában a 38. oldalon látható a Marlenka keksz receptjével.

sütimizéria lap

Még távolról sincs vége, a tél végi betegeskedések ugyan engem is ledöntöttek a lábamról, de tele vagyok ötletekkel, várható még egy és más sütipecsét fronton.

FRISSÍTÉS: kipróbáltam a pecséteket úgy is, hogy marcipánmasszából golyót formáztam, ujjal kicsit ellapítottam, és rányomtam a mintát. Nagyon tuti lett, jól mutat muffin tetején díszítésnek. (technikai információ: meg kellett icipicit liszteznem a marcipánt, mert ragadósabb, mint a keksztészta) Íme az eredmény:

DSCF3703

Képek

Egy-két kép régebbi kerámiáimról felkerült a galériába.

%d blogger ezt kedveli: