Tavaly és tavalyelőtt három különböző fajta madáretetővel kísérleteztem. Igazság szerint akkor csináltam először madárbüfét, saját megálmodott dizájnnal. Persze mivel semmi nem megy zökkenőmentesen elsőre, voltak kételyeim, hogy vajon megfelelnek-e a célnak. Azt sejtettem, hogy ha nagy hideg van, akkor a madarak félreteszik a szépérzéküket, és a túlélés érdekében bárhonnan kiszedik a szotyit, de azért előfordulhat, hogy például beázik, kicsi a nyílás, könnyen kiszóródik a mag, túl sokszor kell utántölteni, ésatöbbi, ezer sebből vérezhet egy madáretető.
Így aztán az első darabok családi körben kerültek tesztelésre, biztos, ami biztos. Ezzel az alábbi kettővel nem is volt semmi gond:
Aztán volt egy önetetős torony, ami szó szerint vártorony dizájnt kapott, és a több éves madáretetési múltra visszatekintő családtagok rögtön megkritizálták, hogy túl nagy az adagoló nyílás, túl kicsi a betöltő nyílás, nem fér oda a madár az erkélyére, és így tovább. Hát jó, hallgatok a kritikára, és csak enyhén sértődött hangulatban vittem haza magamnak az etetőt. 🙂 Meg is töltöttem, hogy lássam a hibáit, és a következő, amit készítek, az javított verzió legyen. Kiraktam a csiripeknek, és nem is figyeltem oda, amikor egyszer csak….:
Igen, az ott egy harkály, mondjuk nem pont rá méreteztem, de még őt sem zavarták az állítólag nem túl ideális ablak-méretek. Szóval így is működik, a tetőablakon kell beönteni a magot, ami alul az ablakokon kipereg az “erkélyekre”. Ha nincs szibériai hideg, akkor két napig kitart teletöltve. Ugyan akkor is valamennyit kiszemetelnek belőle, de jóval kevesebb kerül a földre, mint a sima madáretetőből. Három erkélye van, ami csúcsforgalom idején ideális, és az összeférhetetlen példányok (ilyen is van ám, néha egymás fejét kopogtatják…) egymástól távolabb is hozzáférnek az eleséghez.
Az egyetlen hibája tehát nem a kialakítása a toronynak, hanem hogy korongon egy darabból felhúzni macerás feladat, nagyban függ az épp készleten levő agyag minőségétől, keménységétől. Ezért gondoltam egyet, és kipróbáltam korong nélkül készíteni egyet, agyaglapokból, hátha gyorsabban, egyszerűbben megy. Ilyen lett:
Mivel hirtelen ötlet volt, kicsit siettem is vele, ezért eléggé görbe lett itt-ott, gondoltam csak minta lesz úgyis…Aztán mire megszáradt, már megkedveltem a girbegurbaságát, úgyhogy lemázaztam, és üzembe helyezésre került. Mivel ez kisebb egy kicsit az előző toronynál, az ablakpárkányon is elfér, és a madárkáknak is tetszett. Most is használják, csak annyival egészítettük ki, hogy ráragasztottuk egy kistányérra, nehogy felborítsa egy esetleges viharos szél.
Tehát ez is felkerült a palettára, rendelhető lett, illetve ahogy időm engedi, készítek is belőle néhány darabot.
KeraMici 