“A Föld a macskáké, mi csak kölcsönkaptuk egy időre.”…..-olvastam valahol a napokban. Hát néha azt hiszem van benne igazság, főleg ha most ebben a szerelmetes tavaszodásban kinézek az ablakon, vagy felriadok éjjel a macskazenére. Van itt vidéken kérem szépen cicamica a világ összes létező (és nem létező) színében, néha az összes árnyalat megtalálható egy egyeden. Vannak kecses cicalányok, nagy mangófejű kandúrok, magukat viccesen vakondtúrásnak álcázó feltűnő vöröskék, hát csoda, ha bögrére kerülnek?? 🙂
Annyiféle macskapofival találkoztam mostanában, hogy a minimalista cicatáklámra is muszáj volt macskapofit varázsolnom. Hiába no, maximalista vagyok.
Ja, és a macskapersely…? Hát azt a nagy mangófejű kandúrok ihlették. 🙂
KeraMici 