Hajtás

Már azt hittem, decemeberi bejegyzésem nem is lesz az idén. Merthogy akkora hajtás lett az év utolsó hónapja, hogy magam is alig hiszem.

Ezért persze köszönettel tartozom a sok kedves és fantáziadús megrendelőnek, akik tényleg szívvel-lélekkel azon voltak, hogy valami igazán egyedit és különlegeset adjanak karácsonyra. Remélem tudtam segíteni és sok helyen lesz meglepetés és  mosoly az arcokon, amikor kibontják a csomagokat.

Kicsit olyan, mintha manó lettem volna Mikulás műhelyében, mindig beleképzelem egy kicsit magam annak a helyébe, aki majd kapja azt a bizonyos kerámiát, hogy tényleg olyan legyen, ami illik hozzá. Ismeretlenül persze ez nehéz, de egy mikulásműhelyi manónak kutya kötelessége megpróbálni. 🙂

A nagy érdeklődésből arra következtetek, hogy egyre többen próbálnak elszakadni a “teszkós” sablon-ajándékoktól, és ez jó. Nálunk mondjuk az ajándékok között befigyel majd egy fent említett multis cuccos, de csak azért, mert a magyar készítő hasonló (de azért klasszisokkal jobb) terméke szó szerint az egész országban elfogyott. Na jó elárulom, mert a célszemély úgysem tud olvasni még, hogy egy fa építőről van szó. 🙂  Egyébként én a csomagok egy részét a hévízi piacról állítottam össze, sőt az ünnepi étrend is nagy százalékban őstermelői lesz, és azt vettem észre, hogy kevesebb fáradságba telt beszerezni, mint korábban, sőt anyagilag is jobban jöttem ki. (lesz azért a gyerekeknek nem termelői/kézműves ajándék természetesen, de ezt viszont inkább nem részletezem, mert a másik célszemély már tud olvasni 😀 )

Na szóval, most szívesen dokumentálnám képekkel decemberi tevékenységem, de nem merem, mert hátha valahol valaki olvassa, akinek innen lesz meglepi, és nem akarom lelőni a poént. 🙂

(hú most minden második rendszeres olvasóm elkezdett reménykedni, hátha az asszony/ember innen rendelt neki valamit, hihi…)

Akkor, hogy ne maradjon ez a bejegyzés se fotó nélkül, egy hévízi pillanatképpel kívánok Békés, Boldog Karácsonyt mindenkinek!

(ui: a suba nem az enyém, csak vigyáztam rá egy kicsit 🙂 )