Fan Art…

…avagy van ami nagyon inspirálóan hat rám, de nem azért engedek az ihletnek, mert okvetlenül ilyen jellegű dolgokat szeretnék árulni, hanem mert annyira jó, hogy maradandóvá kell tennem, vagy legalábbis kell készítenem egy olyan darabot, ami továbbítja az érzést, amit az ötlet forrása adott. Ugye hogy még nem sikerült ennél homályosabb mondatot megfogalmaznom a blog történetében? 🙂

Szóval a lényeg, hogy zenei, rajzfilmes, filmes vagy játékos kedvenceinket kedvem támad néha megörökíteni valamilyen formában, és aztán azok saját darabok lesznek, amik nem kerülnek fel ide a kínálatba. Ezekről hoztam néhány képet:

Igen, a Gyűrűk Ura vonatkozású darabok jó része kimaradt, mert az első korsó és mágnes után olyan visszajelzéseket kaptam, ami alapján úgy döntöttem, bekerülhetnek a rendelhető kerámiák közé. Egyedül ez a Zöld sárkányos design nem szerepel a boltban, mert ennek a címerét nem saját negatívból készítettem, így ez szintén családi darab marad. A többi saját tervezésű, így ezek elérhetők a rendelési felületeimen.

Ha esetleg van akit fellelkesített a lelkes Fan Art gyűjteményem, ne habozzon felkeresni bármilyen egyedi igénnyel, szívesen készítek hasonlót más játék/film/zenekar alapján is. 🙂

Jövőre veletek, ugyanitt!

Ez ugyan a Sziget szlogenje volt, ha jól emlékszem, de szerintem a mi Kincses Vásárunk esetében is megállja a helyét.Nyár elején már beharangoztam, hogy amolyan önszerveződő kézműves vásárt indítottunk Balatonmáriafürdőn, próba szerencse alapon, heti egyszeri alkalommal. Három, azaz 3 fővel indultunk, aztán szépen bővült a kínálat, a legforgalmasabb napunkon már hét különböző standdal vártuk az érdeklődőket. Ez már szinte teljes gőzzel üzemelő piacot jelentett, hiszen maga a hely sem nagy, tulajdonképpen egy kicsi kert, családias hangulattal. Talán ez is szimpatikus volt a nézelődőknek, mert úgy láttuk szívesen betértek, sőt volt, aki többször is visszajött a nyár folyamán. Ez megerősített bennünket abban, hogy van létjogosultsága egy olyan vásárnak is, ahol nem kifejezetten olcsó apróságokat lehet kapni, hanem igényes, minőségi darabokat, amik mögött komoly szakmai tudás és sok-sok tanulással, fejlődéssel töltött év áll.

Nekünk készítőknek pedig az árusítási lehetőségen kívül közösségi élményt is jelentett, hiszen “hasonszőrűek” lehettünk együtt, tapasztalatokat (és néha árukat is 😀 ) cserélhettünk egymással, és azért mégiscsak jobb egy ilyen élőben, mint egy facebook csoport, ugye? 🙂 Szerintem ezt a közösségi szellemet érezhették a látogatók is, valahogy úgy láttam, szívesen megállnak beszélgetni, kérdezgetni, és erre szükség is van, hiszen laikusként nem láthatják azt a munkát, felkészülést, ami egy-egy áru mögött van. Egyik legkedvesebb élményem marad a hölgy, aki meglepődve kérdezte egyik bögrém láttán, hogy “na de ezen mi kerül ennyibe?” Elmeséltem a munkafolyamatot, lépésről lépésre, és őszintén megdöbbent, fogalma sem volt hogy két hétig készül egy-egy darab, milyen sokszor kell újra kézbe venni, és mennyi mindenféle különböző beavatkozást kell szegény agyaggombócnak elviselnie, mire csilivili konyhakész árucikk lesz belőle. Meglepődve távozott, majd egy hét múlva jött, és céltudatosan megvásárolta a bögrét. Na ez az a plusz, amit az internet nem tud megadni, és ezért kell ilyen is, és ezért szeretnénk jövőre ugyanúgy megszervezni a Kincses Vásárunkat.

Végül az teljes repertoárunk így alakult: kerámia, bőrtermékek, szőttesek, drótékszerek, üvegmandalák és gyöngyékszerek, kézműves szappanok, mézeskalács és szörpök,lekvárok. Zárásként néhány fotó, amit Darvas Diának köszönhetünk:

 

 

%d blogger ezt kedveli: